A 96 perces fekete-fehér Svéd, feliratos filmnovella 1956-ban készült.
Írta és rendezte: Ingmar Bergman
Fényképezte: Gunnar Fischer
Zenéjét szerezte: Erik Nordgren
Szereplők: Max von Sydow (Antonius Block, a Lavoag), Bengt Ekerot (a Halál), Gunnar Björnstrand (Jöns), Nils Peppe (Jof), Bibi Andersson (Mia), Inga Gill (Lisa), Maud Hansson Witch, Inga Landgré (Block felesége), Gunnel Lindblom (lány).

A film a cannes-i filmfesztiválon 1957-ben elnyerte a zsűri különdíját.
A film arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi értelme van a létünknek.
A létezés talán a külvilággal való találkozásban, a cselekvésben, s az azokból szerzett tapasztalatokban ragadható meg leginkább. Ezek talán olyan szükséges velejárói a létnek, mely nélkül az nem is létezhetne. Akkor pedig természetesnek kell lennie annak, hogy néha bizonytalanok vagyunk és szorongunk. S csak akkor lehet baj, ha ezekkel nem tudunk szembenézni. Pedig ezek elfogadásának minden tudás megszerzésénél fontosabbnak kellene lennie. Ilyen fontos tudást sejtet a fehér arcú Halál megjelenése, ki már régóta követi a lovagot, és most végre elérkezettnek látta az időt a szemtől-szembeni találkozásra. Nem a rettegett és kérlelhetetlen kaszás ő (vagy csak ezúttal hajlik egy kis alkura?), bár fellépése határozott és sallangmentes, de szóba áll választottjával, legalábbis meghallgatja és reagál a hozzá intézett kérdésekre. Ebben a helyzetben a lovag talán nem is bátorságáról tesz tanúbizonyságot, sokkal inkább arról a megtörtségről (fásultság?), ahol már az sem okoz meglepetést, ha személyesen a Halál találkozik vele. A találkozás mégsem múlik el hagyományt törő cselekvés nélkül, mert ésszerű alku, szellemi erőpróba kerül kilátásba, mely - egyelőre - mindkét fél számára szórakoztató: sakkozni kezdenek. Itt a lovag próbál haladékhoz jutni, mert azt reméli, hogy így lesz ideje megtalálnia hitét, vagy legalábbis halálának tud értelmet nyerni. A lovag a létezés négy dimenziójának, a fizikai, társas, pszichológiai és szellemi rétegének megtapasztalása után tudást vár. A Halált szórakoztatja az ajánlat - vesztenivalója épp neki nincs - hajlik a játékra, színt és térfelet választanak. Mai szemmel nézve néha túlságosan mesterkéltnek, hatásvadásznak, talán kissé lassúnak is tűnik a film, melyben néhol túlzónak érezzük a mimikát (különösen Jof-ét, a színészét), modorosnak a játékot. De ez csak mai szemmel nézve róható fel túlzásnak. Az egyébként ügyes, pontos, kimunkált képszerkesztés, a szimbolikus képelemek, a zenei aláfestések a maguk korában (az ötvenes években) minden bizonnyal erősen hatottak, s újszerűek voltak. A játék kihívás, megtiszteltetés a lovag számára, mi eleinte még szórakoztatja is. De mindenek előtt remek lecke, mert partnerétől a játék során könyörtelen válaszokat kap tévhiteire, vágyaira, identitáskeresésére, szinte lépésről lépésre. Ő pedig fürkészi a választ, változatos módon próbálja kicsalogatni a Halálból, mert ha valakinek, akkor neki biztosan ismernie kell azt. Már beérné némi kis vigasszal is, vagy csak a tudás érzésével, ami alátámasztja a bűntelen bűnök létezését. Próbálja a kimondatlan ígéretek és a ködös csodák mögé búvó Istent megtalálni, de rosszul közelíti meg. Sehol nem találta meg a helyét, se otthon, felesége melegítő szeretete mellett, se a háborúban. Talán nem is kereste jó helyen és talán nem is keresztényhez méltó módon. Pedig egész életét ennek kutatásával töltötte. Hitet akart, ezért ment a jó ügy védelmező burkában a Szentföldre, a keresztes háborúba. Közel volt Istenhez, mégis annyira távol tőle, mert célja nem szentesítette. Nem tudott szeretni. Eszével akarta megközelíteni és felfogni Isten mivoltát, pedig tudnia kellett volna, hogy a lovagoknak erejükkel és hitükkel kell szolgálniuk az Urat. Egykori csillogó idealizmusa mára annyira megkopott, hogy szinte minden mind eggyé vált, s csak passzív szemlélője lett a valódi történéseknek, értékeknek, melyek mellett közönyösen haladt volna el, ha csatlósa nem botlik rendre beléjük. Így találkoztak útitársaikkal, kikkel a közös sors elviselése láthatatlan köteléket font az élet és a belenyugvás között. A történet itt a nietzschei Zarathustra keresésével vonható párhuzamba. Vagyis miként lehet boldogulni egy olyan világban, ahol az embert magára hagyta az Isten.
Írás: Csomós Éva
Teljes leírás: http://www.csomoseva.eoldal.hu/cikkek...