BOROSS ISTVÁN 1924 - 1988 ..
Ne kérdezd hogy mért könnyezem, mért gyötri a lelkemet a bánat,
Mért nem derül fel az arcom, mikor téged álomképben látlak.
Hiszen minden gondolatom, hozzád szól te tündéri szép párom,
Mikor ajkam ajkad éri, szegény szívem jaj de érzi,
Hogy néha a boldogságért súlyos nehéz álom.
Messze túl a fellegeken, ahol már a csillagok sem égnek,
Oda vágyom szüntelenül, ott szeretnék boldog lenni véled.
/:A tejúton lesz a házunk, aranykutunk, amely tüzes bort ád,
Ha mulatós kedvünk lészen, hát én olyan csudát teszek,
Hogy az Isten bandájával húzatom a nótám. :/
Zene:
- Boross István - Ne kérdezd hogy mért könnyezem