Déri Tamás - A szépség múlandó f Forma bonum fragile est ]

Déri Tamás

103 videó

1 követő

0 0 0

192

megosztás

Megosztás

Video jelentése

Mi a probléma?

Szexuális tartalom
Erőszakos tartalom
Sértő tartalom
Gyermekbántalmazás
Szerzői jogaimat sértő tartalom
Egyéb jogaimat sértő tartalom (pl.képmásommal való visszaélés)
Szexuális visszaélés, zaklatás

Ha gondolod, add meg e-mail címed, ahol fel tudjuk venni veled a kapcsolatot.

Jelentésed rögzítettük. Hamarosan intézkedünk.

Video beágyazása

Üzenetküldés

Hozzáadás listához

Új lista

2013. aug. 20.

Cimkék: Déri Tamás, Petrényi Szilvia, A szépség múlandó, Forma bonum fragile est

Forma bonum fragile est
A szépség múlandó
Matild a hölgy, egy úri hölgy,
megfontolt már ő, - és mindig tettre kész.
Nem érdekli őt már senki sem,
betyár, részeg rabló, rusnya csibész.

Országa nincs, de rejtve kertje van,
érzetét és képzetét ott rejti mélyen el,
szobor az arca, a márvány karctalan,
fensége szent, kérdésre nem felel.

Kacér volt ő egykoron, nem mint egy hölgy:
mosolygós, igaz, ki állhatos mindenért,
mi titkot rejt a szikár ősi tölgy,
hogy csend töri, az egykor víg zenét.

Matild a hölgy, most körbenéz,
körötte rom, amit hajdan éltetett,
szívén teher, súlya acél-nehéz,
ő dönthet most, végső ítélet felett.

Hosszú gyászmenet, mint keselyű raj,
elaggott jós, parázna nők, vigéc koma,
oszló tetemre vágy’ a búgó moraj,
szeretet helyett kell a sátáni lakoma.

Előre lép egy bűzlő, kiélt rút kokott:
nekem csak élv’ volt a kéj, mi érdekelt,
szeretett, ölt, csalt, vagy lopott,
midegyik csak egyformán élvezett.

Megszólal régen volt délceg bónviván:
Sokat láttam, voltam ünnepelt dizőz,
Az veszt ki becses és éltét félti tán,
ha rendben, egy helyütt túl sokat időz.

A sorban vijjog egy kuruzsló, ki átkozott:
Ó boldogabb szép sátáni idők,
kinek jósoltam én, mind elkárhozott,
és most a sátán karmában égnek ők.

Matild a hölgy, mind hallgatja ezt,
fejét meghatja, befonja egymásba ujjait,
nem hall több morajt, nem hall ő neszt,
de nem tudja feledni édes álmait.

Halkan szól: én Istenem, halljad meg,
ha én szólok hozzád: - mit gondolok,
szívem kő, de az most megremeg,
hívnak engem rózsaszínű angyalok.

Bocsássad meg, mit mulasztottam, vétkem:
hitetlen voltam gondolattal és szóval,
hamis álság volt, mit ünnepelni véltem,
adós maradtam hűséggel, puha szóval.
Annyi él a földön, parázna, hitszegő, fösvény,
Ki nem kerülhet Mennybe, elnyeli a tüzes örvény.

Matild a hölgy, fátylat nem ölt, halljad zord tömeg:
szól: percnyi gyönyörért ki halandó, - megfizet,
Már megbántam és méltán szenvedem,
hogy feloldjad a hideg halálnak átkát,
ki bűnben él itt köröttem, mind élettelen,
nem ismer, szerelmet, kegyelmet, hálát.

Itt élt egyszer, Matild az úri hölgy,
megfontolt volt, erős és folyton tettre kész,
nem érdekli már testi vágy, vigalom,
sem költő, sem orvos, vagy színész.
Körötte rom, miért hitt, élt és éltetett,
csak ő tudja ezt: a bölcs, ezer éves tölgy,
elmúlt kies büszkeség, vágy, sivár élvezet,
már tudna felelni, Matild a büszke úri hölgy.
[déri t. 2012.XII.20.]

Mutass többet

Napi ajánló