Történik Aguas-Frescas kastélyában, három mérföldnyire Sevillától
A francia forradalom egyik irodalmi "előszeleként" is felfogható műben Figaro és Suzanne - inas és komorna - esküvőjükre készülődnek. Almaviva gróf, a gazdájuk azonban - szemet vetvén Suzannera - újból érvényesíteni akarja az időközben megszüntetett feudális kiváltságot: az első éjszaka jogát. Ugyanakkor féltékeny Cherubinra, a mindenkinek udvarló kis apródra. A grófné - férje állandó gyanúsítgatására - a jegyespárral szövetkezik. Miután kiderült, hogy Marcellina - akihez egy régi adóslevél alapján hozzá akarják kényszeríteni - Figaro tulajdon édesanyja, nem lehet tovább halogatni az esküvőt. Közben a grófné és Suzanne ruhát cserél és Suzanne találkára hívja a grófot....
A Figaro házassága - a neves programajánló portál megfogalmazása szerint - "remek kor- és jellemrajz, de bravúros cselvígjáték is. Kiáltvány a francia forradalom előtt, miközben a szerelem forradalmát hirdeti. A szerelemét, ami boldogítóbb, mint a politikai jelszavak, de néha kíméletlenebb, mint a guillotine", lássuk akár "egy tinédzser epekedő szerelmét az úrnője iránt, a megunt úrnő szerelmét a férje iránt, a férj vágyakozását minden fellebbenő szoknya után." Míg Figaro a darab végén egy igazi, örökérvényű igazsággal "köszön el tőlünk" és mutatja be érzékletesen az emberi természet egyik alapvető vonását: "Szegény voltam: megvetettek. Látták, hogy eszem is van: meggyűlöltek. Most, hogy szép feleségem és csinos vagyonom lett...
"Bizonyos értelemben ez az előadás - amellett, hogy helyzetkomikumokban bővelkedik és vígjátéki elemek sokaságát hordozza - rólunk is szól, hogy miként tudjuk érvényre jutattni becsületesen, leleményesen a bennünk rejlő értékeket és tehetséget, anélkül, hogy vétenénk a legfőbb isteni, emberi és közösségi törvények ellen. Fontos feladatunk, hogy mindezekre rávilágítsunk, miközben az emberi jellemvonások groteszk és mulatságos pillanatait is be kell mutatnunk. A fentiek miatt tartom eszményi, de ugyanakkor nagyon nehéz feladatnak a Figaro házassága színrevitelét." /BÁNFALVY ÁGI/
Stáblista:
- Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais - szerző
- Bánfalvy Ágnes - rendező
- Harmath Imre (Almaviva gróf) - színész
- Bánfalvy Ágnes (Rosina) - színész
- Rékasi Károly (Figaro) - színész
- Hujber Ferenc (Figaro) - színész
- Bugár Anna (Suzanne) - színész
- Iván Ildikó (Marceline) - színész
- Bácskai János (Antonio) - színész
- Gyarmati Éva (Fanchette) - színész
- Baghy János (Chérubin) - színész
- Dóczy Péter (Basile) - színész
- Uri István (Bartholo) - színész
- Incze József (Bartholo) - színész
- Farkas Zoltán (Don Gusmán) - színész
- Virág László (Dupla-Marék) - színész
- Bolgár Pál (Buzgómócsing) - színész
- Kovács Arnold (Ajtónálló) - színész
- Baji Ákos (Pedrillo) - színész
- Bajor Zsuzsa (Cselédek) - színész
- Baríz Evelin (Cselédek) - színész
- Csöngedi Nikolett (Cselédek) - színész
- Házi Anita (Cselédek) - színész
- Gulyás Imre - díszlet
- Libor Katalin - jelmez
- Kokavecz Iván - zene
- Pintér Tamás - mozgás
- Sződy Szilárd - dramaturg
- Ullmann Krisztina - rendező munkatársa
- Kickinger Gábor - rendező munkatársa