Legnagyobb sajnálatomra a magyar honvédség fúvószenekara az un. rezesbanda elutazott, pedig igazán mókás fickók voltak a napszemüveges vezénylettel. Uhhh, na, mindegy, attól még a hajómodell világbajnokság tart, és folytatódik. Ma elég korán kezdték, a lengyelek az asztallapra borulva aludtak és élvezték a napsugarat. Mindegyik előtt a saját hajója, ironikus kép, mint ha leborultak volna előtte, s nem véletlen. Mert micsoda tisztelet, elhívatás, és rajongás van ezekben az emberekben. Átutazzák a földgolyót, hogy együtt lehessenek, aztán meg olyan jól érzik magukat, hogy kifeszítik a zászlajaikat, leülnek a tövébe, és napoznak. A németek a legviccesebbek, tudod a német zászló milyen, tiszteletet parancsoló kemény színek, oszt a gyereket meztelenre vetkőztetve pancsikoltatják a tóban.

A németekről eszembe jut a Panzer Lied, hát egyáltalán nem hasonlíthatóak hozzá, ezek tök normálisak, csak a hajójuk, na azzal már baj van. Valami iszonyat részletesen kidolgozott jármű, tele van emberekkel az a harci jármű, világháborús lövegek, meg, ahogy éppen átélik azt a pillanatot. Az egyik katona áthajol a korláton s lesi a vizet, a másik a parancsnoki hídon tiszteleg, én eddig csak filmet készítettem ezekről a hajókról, s nem állóképet, de ha legközelebb lemegyek, akkor feltétlenül bepótolom, mert ugye a filmet is végig lehet nézni, hangulatos, zene alá meg minden, de a fotó az jobb, részlet gazdag. Tiszta hülye vagyok, ott van a kezemben a gép, és egyetlen fotót sem csinálok. Persze, mert mindig van olyan pillanat, amit muszáj lefilmezni.

Leültem az egyik horgászstégre csendben, már volt ott egy újságírónak kinéző valaki, valami irdatlan nagy fotóágyúval dolgozott, odakéredzkedtem mellé, hogy nem zavarok? Áhhh, dehogy, üljön csak le, kiegyezünk egymással. Maga újságíró? Fúúú, az öreg levette a napszemüvegét, végre valaki kérdez tőle valamit, aztán elkezdte sorolni, hogy tulajdonképpen nem. Akkor versenyző? Mert olyan matrózos ruhában volt, mint aki várja, hogy munkát kapjon az egyik lehorgonyzott hajón, s már menne rakodni. Elnevette magát, csóválta a fejét, hogy erről nagyon hosszan tudna beszélni, csak régebben versenyzett. Most már inkább nézelődő, ez egy világbajnokság, és lehetetlen kihagyni, a feleségével jöttek, mutatta, hogy ott napozik a parton, éppen a törölközővel bíbelődött.

Aztán hosszan, és alaposan mesélt, hogy miről van szó. Én meg megörültem, hogy végre egy ember, akinek értem a nyelvét, és nem kínaiul hadovál, ráadásul képben van. Mindent elmondott, amit egy hajómodell versenyről tudni kell, én meg kérdeztem tőle szüntelenül. Mit pontoznak a versenybírók olyan komoly képpel? Hisz csak végig mennek a modellekkel a pályán és kész, mi ebben olyan nagy szám? Mindenki ugyanazt a kört teszi meg.

A távolba mutatott, hogy az a két bója a versenyzővel egy vonalban van, körbe kell, hogy járja előtte, kisakkozni, hogy hogyan menjen át, mert olyan, mint ha egy bólyát látna, s van amikor elvétik, és vagy kívülről közelítik meg, vagy nekimennek. Erre volt is példa, s a közönség, amelyik másik szögből látta, már előre felszisszent, de nem mertek közbeszólni, csak lehetett hallani, hogy nagyon csalódottak.

Aztán ott van a dokk, ahol kikötnek, mondta a matrózruhás dokkmunkás azzal a nagy fotóágyúval. Úgy kell nekik belavírozni abba a kicsike dokkba, hogy ne érjenek hozzá a falához. S, ha a versenyző azt mondja, hogy stop, majd felteszi a kezét, akkor a versenybíró még vár három másodpercet, nagyon feszült pillanat, mert a hajó még libeg, és ha a szél is fúj, vagy jön valami hal, meg ilyen hullám, akkor lehet, hogy az utolsó másodpercben ütődik neki a dokk falának az a piciny hajó. Erre is volt példa, egy nagyon szimpatikus kínai fiatalember végig szépen, precízen teljesített, s tényleg az a fránya utolsó másodperc, nagyon kínos volt, a hajója súlya miatt. Olyan könnyed volt, és lélegzetelállító, hogy még benne volt a lendület, s mielőtt lejárt volna a 3 másodperc, nekifarolt a dokk oldalának. A testes német versenybíró, aki amúgy haláli aranyos, de ítéletet kellett hoznia. Dörmögő hangon mondta, hogy finis, s mutatta a kezével a hibapontot. Szegény kis kínai teljesen lekókadt, annyira odapakolta magát, de tényleg. A föld túlsó oldaláról ideutazott hozzánk Bánkra Kínából, ahol sokan laknak, mi meg 700-an, s itt élte át élete legnagyobb csalódását, nem lehet első helyezett.
De hát ez van, Bánk hiába elsőrangú hely, mindenki nem lehet első, még is csak egy világbajnokság.

A matrózmintás úriemberrel még sokat beszélgettem, például, hogy meleg van. Hja, végre, és ez jobb, mint, ami a múlthéten volt. Aztán mondtam neki, hogy nem is a meleggel van baj, hanem a hirtelen időjárás változásokkal. Nem kiegyensúlyozott, az emberek idegrendszerét kikészíti. Aztán már csak ő beszélt, dőlt belőle a szó, hogy nem érdemes tévét nézni, mert csak baleset és bűnügy árad belőle, mint ha az egész élet erről szólna. A közlekedésről nem is beszélve, mindenki őrült, ha nem indulsz abban a másodpercben, ahogy zöldre vált a lámpa, már dudálnak, nincs idő gondolkodásra.
Aztán mondtam neki, hogy Bánkra ezért érdemes járni, mert itt ezt mind elfelejtheti. Bólogatott, hogy így van, s a feleségét nézte közben, aki egy fa hűs árnyékában bontogatta a szárnyait, elaludt, és valamit álmodott, mert néha megremegett a lába, mint ha menni készülne. Pedig innen nincs kiút, Bánk fogva tart, rabul ejt. S elmeséltem neki, hogy én ezért költöztem ide a családommal, hogy ezt minden nap átéljem.

Elköszöntem tőle, mert jött a polgármester, és rám köszönt, hogy szevasz gugaponthu, mindig így hív, adott karszalagot a hétvégére, jönnek a váci szimfonikusok, oszt megint csak guga lehetek. Aztán, ahogy mentem Csizi kempingjébe, mert ott mindig vannak jó pillanatok, hallom ám, hogy a matrózunk rólam beszél a feleségének, hogy a srác már négy éve ideköltözött, a mindenségit, és láttam, hogy nagyon átérzi, mert ő csak egy hétig lehet itt.

Csizinél meg az van, hogy olyan, mint ha egy játszóház lenne, mindenki úgy viselkedik, mint egy gyerek. Idejönnek ilyen brutál autókkal, meg hiper motorokkal, amit csak magazinokba látni, aztán kolbászt sütnek, meg kenik a szalámis zsömlét, és kétpofára majszolják. Pedig az ember azt gondolná róluk, hogy ezeknek van pénze, és megtehetnék, hogy simán szállodába mennek, ahol a fenekük is ki van nyalva. De értem én a lényegét, ha én Bánkra jönnék eltölteni egy hétvégét, én is kempingeznék inkább, mert sokkal szabadabb, nem kell kirakni az ajtóra táblát, hogy ne zavarjanak.

Hja, ezt muszáj elmesélnem, a kempingben láttam egy családot, franciák vagy a bánat tudja, ezeknél nem lehet tudni, s nem is ettek olyat, hogy egyértelműen ki lehessen jelenteni, de volt egy pillanat. Elővették a bombázót vagy mit, látszott, hogy nem a részletekre utaztak.
Aztán beszédbe elegyedtem velük, kiderült, hogy románok, nem hiába néztem franciáknak őket messziről, hisz latin nyelvcsalád, uszkuruszku meg ürge bőre, nyustyu meg ilyenek. De tudtak angolul. Kérdeztem tőlük, hogy mi ez a naszád, mert hogy olyan bumszli, nincs kidolgozva, nem részletes, csak úgy van. Aszongya ezzel fognak bombázni, mert a hétvégén nem verseny van, hanem funkció kiállítás vagy mi. Egyik hajó megtámadja a másikat, lehet meg is semmisül, helikopter fog leszállni rája, megment, kimenti az embereket meg ilyenek. Mondom atya ég, hova csöppentem, ez ennyire komoly?
Utoljára nem is tudom mikor voltam óvodás, de mi is játszottunk műanyag katonákkal, indiánosat, kombojosat, azt hittem már elmúlt ez a világ, erre idejönnek romániából harcolni a bánki tavon. Muhaha

Szóval nagyon mulatságos, ha megtehetitek, gyertek le Bánkra, szállást nem biztos, hogy találtok, legfeljebb megalszatok nálam a kertben, csak sört azt hozzatok, mert úgy fogy, mint, ha a bánki tóba öntözném, oszt nincs is nyoma

Ma vitorlás verseny lesz, szó szerint, mert az nem akadálypálya, csak nincs szerencséjük, mert ragyog a nap, hőség van, mindenki félmeztelen bumlizik az árnyékban, egy fia szél sincs, nem fúj. Oszt a vitorlások hiába távirányítósak, nincs motorjuk, csak a vitorlát lehet távirányítani, oszt az győz, amelyik előbb célbaér. De legalább nagyok, hatalmasak, nem mint az igazi, csak élethűek, még oda is vannak rakva rá emberek, mint ha a vitorlát igazgatnák.

Bánkot hallottátok gugáról, Isten veletek, bízzatok benne és tartsátok szárazon a puskaport, hétvégén lődöznek, ha lemaradnátok, én ott leszek.
Sziasztok

Hja, majd elfelejtettem, készítettem nektek egy kis összeállítást, jutubos prezentációs. Az írás film nélkül fabatkát sem ér, de ezt már tudjátok

SCREEN