„Ahogyan fent, úgy lent, s ahogyan lent, úgy fent."..........................A fenti idézet a Tabula Smaragdina, magyarul a Smaragdtábla nem másnak, mint az egyiptomi magas kultúra megalapítójának, Thotnak, a későbbi Hermész Triszmegisztosznak a munkája. Nehezen kezdek neki ennek az írásnak, mert nehezen akarom megérteni azt, amiről írni, akarok. Elkezdem, az állatokkal aztán majdcsak kilyukadok valahova. Bizonyára te is láttál már olyat, amikor több tízezer seregély vagy hasonló madár egy csoportban repül és minden seregély pontosan tudja, hogy ha elől vagy oldalt irányt váltanak, akkor pontosan abban a pillanatban egységesen irányt vált a többi tízezer vagy akár százezer madár is. Nem kürtszóra nem hangjelzésre, hiszen ez akár másodpercenként is megtörténik, úgy hogy a madarak egymástól 5 cm távolságra repülnek és az alakzatuk egy pillanatra sem változik, mindig megmarad a forma, hiszen valahonnan érzik, tudják egymás minden gondolatát rezdülését és ezért tudnak egységként funkcionálni. Ugyanez a sokmillió heringnél az óceánban. Jön a cápa vagy valamilyen ragadozó és szétnyílik előtte a halcsoport, majd összezár mögötte és nagy valószínűséggel csak akkor lesznek majd sikeresek, ha többen támadnak, és megbontják az egységes rendet és káoszt teremtenek, így már van esélyük a zavarosban halászni. A lényeg itt is a kommunikáció, ahogy át tudják adni egymásnak a halak a jelzéseket, ami kitérésre serkenti őket szabályozott mozdulatokkal. Aztán ott van a kritikus tömeg a 100 majom elmélet. Emlékszel biztosan a Japán fürdőző majmokra. Velük történtek ezek a megfigyelések 1952 és 1958 között. A szigeten élő vad kolóniát a kutatók folyamatosan a homokba dobott édesburgonyával látták el. A majmoknak ízlett az édesburgonya, az ételre ráragadt homok azonban zavarta őket. Az Imo-nak nevezett tizennyolc hónapos nőstény megmosta a burgonyákat, és ezzel megszüntette a zavaró motívumot. A fortélyra anyját is megtanította. Játszótársai szintén elsajátították az új módszert, és szüleiknek is megmutatták. Rövidesen az összes fiatal egyed megmosta burgonyáit, de csak a gyermekeiket utánzó felnőttek tanulták meg ezt a viselkedést. 1958 őszén az ekképpen eljáró majmok száma a szigeten már jócskán megnövekedett, a szám nagyságrendjét Dr. Watson 100 egyedben határozta meg. Ekkor csaknem az összes, a szigeten élő majom, minden további behatás nélkül, egyszerre csak mosni kezdte a burgonyákat. Ha az esemény kizárólag azon az egy szigeten történt volna meg, alighanem úgy gondolták volna, hogy létezik valamiféle kommunikáció a majmok között, s hozzákezdtek volna ennek a kommunikációs módnak a felkutatásához. Ám a környező szigeteken élő majmok szintén mosni kezdték a burgonyákat. Még a japán szárazföldön honos majmok is így cselekedtek. Semmiképpen sem lehetséges tehát, hogy ezek a majmok bármilyen, általunk ismert módon kommunikáltak volna egymással. Ez volt az első eset ilyen megfigyelésre. Feltételezték, hogy léteznie kell valamiféle, ezekre a szigetekre kiterjedő morfogenetikus struktúrának vagy mezőnek, amelyen keresztül a majmok képesek voltak egymással kapcsolatba lépni. Aztán lépjünk át az emberre. Az egypetéjű ikrek, még ha másik kontinensen élnek, akkor is megérzi, ha tegyük fel a testvérük autóbalesetet szenvedett. Az anya, aki a fiáért aggódik, álmában felriad, és a szívéhez kap, amikor a gyermekét eltalálja egy golyó. Megérezzük, ha szerettünk-kel valami nagyon rossz dolog történt. Hogyan lehetséges ez? Sok nagy találmányt más és más kontinensen szinte azonos időben szinte napra pontosan fedeztek fel egymástól teljesen függetlenül. Az a bizonyos Isteni szikra belobbant az egyik helyen és lás csodát a másik helyen is világosság gyúlt. Intuíció. Én még csak a legalján vagyok annak a képességnek, amit intuíciónak hívnak. Próbálom azt, hogy ha valaki felhív, akkor előre kitalálom, hogy ki az, és majd 50 százalékos sikerrel ki is találom ha nem idegen. Tegnap olyan valakire kérdeztem rá, hogy mi van vele, akiről egy éve nem kérdeztem, személyesen nem is ismerem és rá két órára felhívta a páromat. Tehát bennem is, ahogy mindenkiben megvan valahol a megérzés, intuíció képessége, csak nem gyakoroljuk, hiszen mindenhol azt haljuk gyerekkorunktól fogva, hogy hallgass az eszedre, ami ugye azt jelenti, hogy ne a szívedre. Pedig pont ez lenne az, amit az egészből ki akarok hámozni. Sokszor a szívünkre kéne hallgatni, mert az nem hazudik. A szív és a harmadik szemünk az, ami összeköttetésben áll azzal a hálóval, ami a negyedik dimenzióban létezik, és amit nem látunk, de érezzük, hogy, van. (Minden rezgés és energia) Hiszen ha nem lenne ez a háló, akkor honnan érezzük meg a rossz dolgokat, az állatok honnan tudnának másképp messziről is egymással kommunikálni? Dédapánk, amikor kiment a tornácra, honnan tudta a ragyogó napsütésben, hogy jön a vihar, hajtsd be a jószágot. Próbálok megbarátkozni azzal a dologgal, hogy én csak a test vagyok az agyammal és a mindennapi ügyes bajos életemmel. Mi a valóság? Az, amit én érzékelek a világból. Ez természetesen minden embernél más és más. Ez azonban csak egy kisebb része az egész valómnak. Leírom, hogy amiket hallottam hogyan néz ki a minket körülvevő energia mező. 1- kvantummező (fény és információ) univerzum, teremtő, Isten. 2- gondolat, lélek tudat 3- érzelmi szint, kisugárzás, szellem, aura ---- (3-4-5. ez az elme) 4- gondolati szint , lélek 5- testi fizikai szint Próbáltam egy két példát az előzőekben előhozni, amivel fizikai síkon próbálom bebizonyítani magamnak, hogy amit az elmén kívül érzékelünk, de fizikailag nehéz bebizonyítani, attól még az létezik. Hogyan lehetséges, maradva az ikreknél, hogy abban a pillanatban érzékelik a másikkal történt rossz dolgot? Csak úgy lehet, ha a lélek és a tudat érzékeli azt abban a pillanatban, mindegy, hogy milyen távolságban van a másik testvér. ( Ez állítólag szó szerint értendő, tehát lehet a holdon is vagy a naprendszer egy távoli bolygóján.) Mi gyorsabb a fénysebességnél is, hát a gondolat, ami ha rácsatlakozik az 1. kvantummező információs sávjára, akkor legyőzi a tért és az időt is. Ezt úgy tudom elképzelni, mint amikor egy nagyon hosszú csövön, mely tele van egymás után fémgolyókkal és a végén beteszek még egyet akkor a másik végén akár milyen hosszú is az a cső kipottyan a legelső golyó. A 2-es gondolatra is egyébként szerintem már történtek kézzel fogható eredmények. Nemrég megvalósították már a kvantum ugrást is a Genfi Egyetemen. Huszonöt kilométeres távolságra sikerült teleportálni egy foton állapotát. A két részecske összefonódása ekkora távolságban sem szakadt meg. 2012-ben osztrák kutatók már 143 km-es távolságon is képesek voltak kvantumállapotok teleportációjára, így a 25 km nem is tűnik olyan soknak. A mostani kísérletben viszont szabad fotonból származó információt szilárdtestbe (kristályba) teleportáltak. Ez a kvantumkommunikáció gyakorlati megvalósulása szempontjából jelentősebb eredménynek tekinthető. 10 éve még erre is azt mondták volna, hogy nem lehetséges. Két utolsó gondolat. 1. Bolygónk 2/3-a tenger és 1/3-a csak a szárazföld. Milyen véletlen, az emberi test aránya is ugyanez. Az emberi testben több milliárd kis sejt van, ahogy az univerzum is több milliárd csillagból áll. Mi következik ebből? Hogyha keressük azt amit keresünk, akkor nem kell a végtelen messzeségbe elutaznunk csak magunkba kell mélyednünk, megbékélni magunkkal és mindenkivel akivel élünk, sokszor rövid időre elcsendesedni és örülni a mindennapoknak , észrevenni a most-ot, a jelent. Elfelejteni a múltat, nem aggódni azon, hogy mi lesz holnap. 2. Mi a valóság? ....... Képzelj el egy akváriumot, benne egy hallal. Van két kamerád. Az egyik szemből veszi a halat, a másik oldalról és mindegyikhez tartozik egy képernyő is. Képzeld el, hogy te egy olyan kultúrából érkeztél, ahol nem ismerik sem az akváriumot, sem a halat, sem a kamerát, sem a monitort és így szemléled a két képernyőt. Mit látsz a képernyőn? Az egyiken a hal elölnézetét, a másikon az oldalnézetét és teljes joggal hiheted, hogy amit látsz az két különböző dolog. Két külön hal. Viszont ha az egyik mozog, akkor a másik is egy hasonló mozdulatot fog megtenni. Ezek szerint az egyik hal, jelez a másiknak és megmondja, hogy mit csináljon? (gondolhatod) A valóság az, hogy az univerzum minden részecskéje egyetlen kozmikus egységé áll össze. "David Bohm kvantumfizikus "

Úgy is lehet fogalmazni, hogy a tér és az idő minden pontja összeköttetésben áll egymással!