...
Jelentésed rögzítettük. Hamarosan intézkedünk.
Egy kastély semmivé lett az idő tenyerén és most csonka tornyait bámulva emlékek tódulnak ki a feledés ajtaján. Önmagában is tragikus látvány egy nagyobbra hivatott építmény pusztulása, de azt hiszem, ha ez a hely a szülőföldünk is egyben mérhetetlen a fájdalom, amit az ember lelke érez.
A fotókat Sztropkóczki Marianna, Szabó István és a Mitró család készítette. Néhány kép eredete, szerzője ismeretlen.
Háttérzene:Yiruma- Kiss the rain
A képeket Tóth János Janus gyúrta össze.
Végig nézve,egy kicsit meghaltam én is belül........ :-(
Tóth János Janus: Hársfa / Harminc év után/ Ez már nem az a táj, mit lelkembe festett egy kor, romok között idegen az ég felé kiáltó bokor. A kastélykertben hol egykor virággal ölelt a hársfa, fűrész és balta mulatott halálos nyugalmat hagytak hátra. Bármerre nézek mindenütt csak romok, könnyeket csavar belőlem a múlt, a ledőlt falak rokonok. Téglák között hever ezernyi emlék, könny s öröm, mind mozdulatlan halott, bánat hull, feketébe öltözöm. Gyertyaként ég bennem a sercegő kínzó fájdalom, súlyos léptem alatt fű jajong s belül apámat hallgatom, szavai port kavarnak szívem rég nem látott polcain, megannyi kép tűnik fel, de a régi vörös már csak rózsaszín. Kopott emlékeimet a szél fújja el hidegen, s úgy állok a szülőföldemen, mint egy idegen.