Teleki Tibor Ákos - Instant élet című verse...

Hajnal négyet mutat most az óra,
A tudatom azonban nem tér nyugovóra.
Bár szívem még aludna, az agyam csak morog,
Mert túl régóta zavar az életben pár dolog.

Hát ki kell írjak mindent magamból még ma,
Különben felzabál a dühöm, itt ez a probléma.
Bár vidám és könnyed versnek indult ez elsőre,
De már most érzem, hogy valami más lesz belőle.

Kisebb csoda az már, hogy egyáltalán köszönj,
S már fel sem tűnik, már nem zavar a közöny.
Már kinevetsz régen minden aggódó intelmet,
Semmi sem érdekel, csak a buli s az Internet.

A kultúra ellen persze tiltakozol hevesen,
Hisz bonyolultabb kicsit, mint a Skype vagy az MSN.
S már rég nem érdekel, hogy a szeretet hol marad,
Nem a valóság izgat, csak a Facebook oldalad.

Te már nem égő vagy, Te már egyenesen lángolsz,
Hiszen csak másoktól lopott szövegeket Like-olsz.
És elvárod, hogy mindenki sztárnak tekintsen,
Pedig egyetlen saját gondolatod sincsen.

A saját fajtádat veted meg magadban,
De ellentmondás virít mindegyik szavadban.
Üresen kong viszont a hangos nevetésed,
Anyuci túl korán hagyta abba a nevelésed.

Nézd, a nagyi főztje helyett, csak a "Mekis" kaját falod,
S kinek hűséget fogadtál, azt ma már rutinból csalod.
Mikor ölelted meg legutóbb csak úgy, magadtól a párod?!
De őrjöngsz persze akkor, ha mással találod.

Akkor persze Ő a világ legnagyobb ribanca,
De nézz inkább tükörbe, Te kis mihaszna!
Persze eljátszod előtte, hogy a Te szíved kegyelmes,
Pedig valójában Te önmagadba vagy szerelmes.

Már nem érdekel senki, csak az önimádat,
Mikor ölelted magadhoz a szerető anyádat?!
Már a párod sem érzi, milyen ízű is a csókod,
Hiszen a tükörben most is csak önmagad fotózod.

Flegmán vonsz csak vállat, s elintézed ennyivel,
Pedig okos telefon tudod, csak a hülyéknek kell.
Én vállalnám helyetted, hogy van akit szeretek,
De már rég felcserélődtek a nemi szerepek.

Hisz egy pasi - ha hűtlen - akkor a legnagyobb bika,
De ha egy Nő teszi ugyanezt, abban nincsen logika.
Képmutatás csupán... mintha többet érnél nála,
Pedig, ha okosabb lenne, Veled tuti nem járna.

Ez bizony a valóság, ugyanolyanok vagytok,
S ha különbözni merek, azonnal haraptok.
Ha meg szembesítlek ezzel, csak vitázol velem,
De nézz tükörbe ember: Elhülyít ez a jelen!

Te büszke vagy arra, amin én csak nevetek,
Hogy a "Jóban Rosszban" éltet, meg az idióta celebek.
Hogy a laptopotok mögül csodákat vártok,
S bár majmolod a GUCCI-t, de kínaiba jártok.

A pénzed azért keresed, hogy legyen, amit elkölts?!
Pedig a "Seherezádé"-ban, nincs épp sok erkölcs!
Felnőtt ovisként hazudtolod meg a saját korodat,
De tudod amúgy, miről is szól az a sorozat?!

Neked csak haverok kellenek, nem őszinte barátok,
Csak a béna Kiszel Tündék meg a Joshi Bharat-ok.
Kozsó meg nyálas ugye, mert túl dallamos,
Meg ciki, hogy a szókincsével a betonba tapos.

S a sok műanyag élményért mi az, amit kaptok,
A felismerés tényét, hogy nem ehető a laptop?!
A megértés tehát, hogy még félúton sem jártok.
S hogy a szavaim súlyáért majd szépen megutáltok?!

Mert bizony nem sétagalopp tudod, eddig eljutni,
Merni őszintének lenni, és tényleg nem hazudni.
Vigyázni, hogy az időd ne hülyeségbe öljed,
Még akkor is, ha emiatt lehet, elfordulnak tőled.

Hát, nem vigyáznék Rád, ha vigyáznál magadra,
De csak vihogj hát, most is, és ne hallgass Lakatra!
A józanész benned már túl régen sztrájkol,
Hisz, neked csak az számít, aki Téged Like-ol!