I. felvonás
HAJNAL
Tavasz



Nikola Parov - Mihályi Gábor: Csillagösvényen jöttünk
Keletről jöttünk, mint a Nap. Itt vagyunk, évezredes élni akarásunk megtartott bennünket. Talán a csodás Szarvas vezetett, szarvai közt a ragyogó Nappal? Talán Csaba királyfi óvott bennünket legendás csillagösvényén ? Mindez a legendák ködébe vész. De ahogy a hajnal hasad, ahogy tavaszra fordul a mindig újjászülető természet, mi is újra indulunk, hogy kiküzdjük helyünket a Nap alatt.



Nikola Parov - Németh Ildikó: Hajnali áldozat
Az ősi áldozati szertartás az emberiség hajnalát idézi. A természet erőinek kiszolgáltatott ember monoton mozdulatsorok mágiájával igyekszik biztosítani a legfelsőbb Hatalom jóindulatát együtt a körben, mely óv és összetart. Az égve forgó kábulatból kiváló lány egyedül marad, őszi emberáldozatok jelképeként.



Nikola Parov - Mihályi Gábor: A Nap éneke
Az áldozati ének a Naphoz a többiek üdvéért csendül fel.



DÉL
Nyár

Nikola Parov - Mihályi Gábor: Nyár van, nyár
Szerelem, fiatalság, erő. Férfi és nő kapcsolódásában a természet kirobbanó ereje testesül meg. A horizonton szikrázó Nap kézen fogja az Embert.



ALKONY
Ősz

Nikola Parov - Mihályi Gábor: Úgy elmegyek
Előrevetülnek a jövő méhében szunnyadó szörnyű idők. A mindenkori elválások előszele borzongat.



Nikola Parov - Mihályi Gábor: Visznek a vonatok
Háborúba induló katonák a zakatoló vagonokban a szabadságról álmodnak. Gondolataik az elhagyott kedves felé szállnak az enyhítő álom szárnyain. Egy katonafényképpé merevülve suhannak tovább a pusztulás felé.



ÉJSZAKA
Tél

Nikola Parov - Mihályi Gábor: Sirató vörösben, zöldben
Lányok siratják kedveseiket. Monoton mozdulataikban csökönyös remény munkálkodik, hogy lesz még viszontlátás.



Nikola Parov - Végső Miklós - Mihályi Gábor: Harcias játékok - Szép napunk támad
Egymás ellen fordulnak az indulatok. A férfiak önpusztító őrületét a Lány (a Nap húgának) megjelenése oldja fel. Az egymás ellen feszülő nagy energiákat fellobbanó sugárkéve, egy Lánycsapat tereli új mederbe: a reménytelenség legyőzésére.





II. felvonás

HOLDTÖLTE



Nikola Parov - Mihályi Gábor: Búcsúzó
A rejtőzködő Nap helyett a Hold ezüstös sugarai világítják be a megfáradt Világot. A múlt napok melegét őrizgetők a "boldog békeidőktől" búcsúznak. Nosztalgikus borzongásuk a jövőnek szól, mely nem sok jót ígér. Valami felbomlik, de mi jön helyette? A férfi egy olyan világtól búcsúzkodik, amely többé soha nem tér vissza.



Nikola Parov - Mihályi Gábor: Rabének

Férfimagány. A fogság nem csupán kívülről zárja körül a rabokat, ez önmaguk bezártsága is, melyből erejüket megfeszítve próbálnak újra és újra kiszabadulni.



Sebő Ferenc - Szappanos Tamás: Egyedül
Megkezdődik a tánc. De ez már nagyon keményen kopog. Rideg, zord világ kibontakozásának a nyitánya ez.



Nikola Parov - Németh Ildikó: Esővárók
A megtisztító esőre vágyók ezredéves varázslatokban reménykednek.



NAPFOGYATKOZÁS

Nikola Parov - Ónodi Béla: Az ördögök bálja
A megtisztulás elmarad. Berobban a Pokol. A Gonosz erői kiszabadulnak a mélyből és tombolva árasztják el a Földet, a lelkeket.



Nikola Parov - Mihályi Gábor: Utolsó dal
Kétségbeesett kiáltás a megváltásért. A reménytelen helyzet újra és újra egymás ellen fordítja az embert, de végül összesimulnak mégis a megkínzott lelkek, hiszen egymás nélkül nem lehet megváltás.



NAPROBBANÁS

Nikola Parov - Mihályi Gábor: Mindig jönnek új napok
Egymásra találva ismét felragyog az áldott Nap fénye. Hiszen nem más az, mint a Szeretet lángolása, melyet csak az egymásért dobbanó milliónyi emberszív képes lángra lobbantani. És újra indul a nagy körforgás.