Na, az oroszok NEM különbek nálunk, hanem mások, ahogy más nemzetek szülöttei is, az általános neveltetésüknek megfelelően.
Vegyük pl. az oroszokat, magyarokat, ameriakat - csak hogy a divatos összehasonlításoknál maradjunk.
Az oroszok konkrétan leszarják a környezetükben élőket, egy dolog létezik számukra, saját maguk. Nem figyelnek semmire és senkire, ez megnyilvánul a mindennapi viselkedésükben. Véleményük, hogy mindenki gondoskodjon magáról, egy hatalmat ismernek, az erőt. DE! Amikor baj történik - többnyire a nemtörődöm viselkedésük következményeként -, egy emberként ugranak oda segíteni a bajba jutottnak. Ezt láttuk most a videón. Valószínűleg az előzmény az volt, hogy valamelyik közlekedő, vagy mindkettő lesz@rta a másikat. Az oroszok viselkedése a metrón jól nyomon követhető. Állnak egymás mellett és nem okoz gondot egyiknek sem, hogy a kezük összeér a fogódzkodón, illetve az erősebb arrébb ltolja a másikat. Egyszerűen megszokták, hogy egymás szféráját nem tartják tiszteletben.
Az amerikaiak egymáshoz való hozzáállását érdemes lemérni egy üres szupermarketben. Ketten találkoznak egy polc sarkánál, mindkettő sorry-t mond és nagy ívben elkerülik egymást. Igyekeznek egymás szféráját nem bántani. A bajba jutotton pedig igyekeznek maximálisan segíteni.
A magyarok valahol a kettő között vannak. Igyekszünk nem bántani egymás szféráját, igyekszünk udvariasak lenni, de ugyanakkor messze magasról teszünk is a másikra. És ha baj van, akkor vagy segítünk, vagy nem, embertől függ. Sajnos a rossz tapasztalatok a magyar embert szeptikussá, óvatossá tették, nem ugrunk oda segíteni a bajba jutott embernek, csak ha meggyőződtünk róla, hogy nem átverés áldozatai vagyunk. Sajnos...
Nyilván minderre van rengeteg ellenpélda és kivétel, de én nem azokról írtam le a véleményem, akik erősítik a szabályt.
Zolf_Tenebrae
2018-05-20 12:08:28
Na, az oroszok ennyivel is különbek, mint mi. Ha mellettünk az utcán történik hasonló, akkor vagy félig közömbösen továbbsétálunk, vagy körbeálljuk mint indiánok a tárbortüzet és nézzük bambán, tátott szájjal, miközben a szerencsétlen üvöltve küzd az életéért. Aztán fél óra után valakinek nagy nehezen eszébe jut kihívni a mentőt (vagy addigra már a halottszállítót). Hát mi magyarok már csak ilyenek vagyunk.
(Mielőtt bármelyik fotelhuszár beszólna és elkezdene okoskodni, előtte álljon meg egy pillanatra, gondolkodjon el és nézzen jó mélyen, őszintén magába.)
Na, az oroszok NEM különbek nálunk, hanem mások, ahogy más nemzetek szülöttei is, az általános neveltetésüknek megfelelően. Vegyük pl. az oroszokat, magyarokat, ameriakat - csak hogy a divatos összehasonlításoknál maradjunk. Az oroszok konkrétan leszarják a környezetükben élőket, egy dolog létezik számukra, saját maguk. Nem figyelnek semmire és senkire, ez megnyilvánul a mindennapi viselkedésükben. Véleményük, hogy mindenki gondoskodjon magáról, egy hatalmat ismernek, az erőt. DE! Amikor baj történik - többnyire a nemtörődöm viselkedésük következményeként -, egy emberként ugranak oda segíteni a bajba jutottnak. Ezt láttuk most a videón. Valószínűleg az előzmény az volt, hogy valamelyik közlekedő, vagy mindkettő lesz@rta a másikat. Az oroszok viselkedése a metrón jól nyomon követhető. Állnak egymás mellett és nem okoz gondot egyiknek sem, hogy a kezük összeér a fogódzkodón, illetve az erősebb arrébb ltolja a másikat. Egyszerűen megszokták, hogy egymás szféráját nem tartják tiszteletben. Az amerikaiak egymáshoz való hozzáállását érdemes lemérni egy üres szupermarketben. Ketten találkoznak egy polc sarkánál, mindkettő sorry-t mond és nagy ívben elkerülik egymást. Igyekeznek egymás szféráját nem bántani. A bajba jutotton pedig igyekeznek maximálisan segíteni. A magyarok valahol a kettő között vannak. Igyekszünk nem bántani egymás szféráját, igyekszünk udvariasak lenni, de ugyanakkor messze magasról teszünk is a másikra. És ha baj van, akkor vagy segítünk, vagy nem, embertől függ. Sajnos a rossz tapasztalatok a magyar embert szeptikussá, óvatossá tették, nem ugrunk oda segíteni a bajba jutott embernek, csak ha meggyőződtünk róla, hogy nem átverés áldozatai vagyunk. Sajnos... Nyilván minderre van rengeteg ellenpélda és kivétel, de én nem azokról írtam le a véleményem, akik erősítik a szabályt.
Na, az oroszok ennyivel is különbek, mint mi. Ha mellettünk az utcán történik hasonló, akkor vagy félig közömbösen továbbsétálunk, vagy körbeálljuk mint indiánok a tárbortüzet és nézzük bambán, tátott szájjal, miközben a szerencsétlen üvöltve küzd az életéért. Aztán fél óra után valakinek nagy nehezen eszébe jut kihívni a mentőt (vagy addigra már a halottszállítót). Hát mi magyarok már csak ilyenek vagyunk. (Mielőtt bármelyik fotelhuszár beszólna és elkezdene okoskodni, előtte álljon meg egy pillanatra, gondolkodjon el és nézzen jó mélyen, őszintén magába.)