<?xml version="1.0" encoding="utf-8" ?>
<oembed>
	<version>1.0</version>
	<type>video</type>
	<provider_name><![CDATA[Indavideo]]></provider_name>
	<provider_url>//indavideo.hu/</provider_url>
	<width>640</width>
	<height>360</height>
	<title><![CDATA[In memoriam Dobozy kastély 2014]]></title>
	<author_name><![CDATA[janusvers]]></author_name>
	<author_url><![CDATA[//indavideo.hu/profile/janusvers/]]></author_url>
	<html><![CDATA[<iframe class="indavideo-player" allowfullscreen id="player-ccbc3f0386" type="text/html" src="https://indavideo.hu/player/video/ccbc3f0386/" title="indavideo video player" scrolling="no" width="640" height="360"  frameborder="0"></iframe>]]></html>
	<description><![CDATA[A Keselyűhalom valaha szebb napokat megélt épülete a Dobozy kastély és környezete szomorú pusztulását szemlélteti ez a videó.
A képek  alól Tóth János: Hársfa (Húsz év után) című verse halható Zsoldos Árpád tolmácsolásában majd Tóth János: Hársfa (30 év után) a szerző előadásában.


Tóth János: Hársfa / Húsz év után/

Az úton merengve ballagok cipőmön út pora
Orromban virágzó hárs illata a régi cimbora.
Gyermeki időmben, de sokat futott velem
Én a szél karjában ő ziháló lélegzetemen.

Megállok. Az erdő szélén fiatal bokor, bodza
A kedves hársfám legújabb apró szomszédja.
Az idő, mint könyvelő ide is rávéste jelét,
Magasra emelte a fa ágát, virágát, levelét.

Örök jegyben járnak a fák, s a rohanva járó idő 
Évről-évre gyűrűt hoz, mint tehetős hű szerető.
Amint látom, mindjárt eljön az aranylakodalom,
Legalább is úgy érzem, ahogy a törzset átkarolom.

Arcomat vigyázva a kéreghez odahajtom lassan,
Hogy az albérlő kis mohát nehogy háborgassam.
Ujjaim simogatják a törzs érdes nagy repedéseit,
Szívem édes borzongás között emlékkel telik.

Ölelem derekát, szívem a törzsön hevesen dobog,
a mohán, mint harmat könnycseppem felragyog.
Szégyen! Mondanák, ha látnák a hulló férfi könnyet,
De tehetetlen a szem, mert benn a lélekben születnek!

Közeleg az alkony lábam az út nyugodt porába lép,
Csak lelkemben kavarog egyre a sok színes emlék.
Elindulok, hársfa illata ölel, hangtalanul lépkedek,
A fa lelkembe véste magát, mint örök gyönyörű jelet!


Tóth János: Hársfa / Harminc év után/


Ez már nem az a táj,
mit lelkembe festett egy kor,
romok között idegen
az ég felé kiáltó bokor.

A kastélykertben
hol egykor virággal ölelt a hársfa,
fűrész és balta mulatott
halálos nyugalmat hagytak hátra.

Bármerre nézek
mindenütt csak romok,
könnyeket csavar belőlem a múlt,
a ledőlt falak rokonok.

Téglák között hever
ezernyi emlék, könny s öröm,
mind mozdulatlan halott,
bánat hull, feketébe öltözöm.

Gyertyaként ég bennem
a sercegő kínzó fájdalom,
súlyos léptem alatt fű jajong
s belül apámat hallgatom,

szavai port kavarnak
szívem rég nem látott polcain,
megannyi kép tűnik fel,
de a régi vörös már csak rózsaszín.

Kopott emlékeimet
a szél fújja el hidegen,
s úgy állok a szülőföldemen,
mint egy idegen.]]></description>
	<indavideo_url>//indavideo.hu/video/In_memoriam_Dobozy_kastely_2014</indavideo_url>
	<thumbnail_url><![CDATA[//pics.indavideo.hu/videos/001/407/839/2-1.jpg]]></thumbnail_url>
	<thumbnail_width>160</thumbnail_width>
	<thumbnail_height>120</thumbnail_height>
	<thumbnail_m_url><![CDATA[//pics.indavideo.hu/videos/001/407/839/3-1.jpg]]></thumbnail_m_url>
	<thumbnail_m_width>330</thumbnail_m_width>
	<thumbnail_m_height>185</thumbnail_m_height>
	<thumbnails>                        	
		    <size0>//pics.indavideo.hu/videos/001/407/839/1-1.jpg</size0>
		    <size1>//pics.indavideo.hu/videos/001/407/839/2-1.jpg</size1>
		    <size2>//pics.indavideo.hu/videos/001/407/839/3-1.jpg</size2>
		    <size3>//pics.indavideo.hu/videos/001/407/839/4-1.jpg</size3>
		    <size4>//pics.indavideo.hu/videos/001/407/839/5-1.jpg</size4>
		    <size5>//pics.indavideo.hu/videos/001/407/839/6-1.jpg</size5>
		    <size6>//pics.indavideo.hu/videos/001/407/839/7-1.jpg</size6>
		
	</thumbnails>
	<length>526</length>
	<hash><![CDATA[ccbc3f0386]]></hash>
	<id><![CDATA[1407839]]></id>
</oembed>