ATTILA kult in heute Deutschland ( WDR, 2012 ) German subjectiv
ATTILA kultusz a mai Németo.-ban ( Német szubjektiv )

A kölni törzsek
Dokumentumfilm Anya Dreschke-től

Dokumentumfilm 80 társaságról Kölnből ( kölni törzsnek hívnak maguknak ), melynek tagjai a szabadidejükben beöltöznek, hunoknak, mongoloknak, vikingek, indiánoknak vagy afrikaiaknak.
A hun vezérnek Attilának, Dzsingisz kánnak veszik át a szerepét, nem csak a karnevál idejére; a nyári hónapokban tábort szerveznek kölni parkokokban és zöldterületeken, hogy megosszák élményeiket családjukkal, barátaikkal és kollégáikkal, megidézzék a fényűző RPG történelmi korok eposzait és felállítsák a színpadon az "idegen" kultúrát.

Mindazonáltal mi nyugtalanít annyira sok embert, hogy átvegye a szerepét egy másik személynek, hogy a történet(ek)et "saját testével" érezhesse, tanulmányozhassa?
Az etnológus és a rendező Anja Dreschke számára, a Köln-i törzsekkel a filmszerű terepmunkája alatt követte ezt a kérdést.
Néhány éven át Dreschke figyelmmel kísérte a klubokat és tevékenységüket a karneválok folyamán, valamint a nyári táborok eseményein. Így hosszú távú képet tudott alkotni, amit a főszereplőn keresztül mutat be, jópár helyszínen, hogy fejlessze saját látásmódját..

Megtudjuk például, hogy van egy elbűvölő történet, melyet egy 1950-es amerikai filmben dolgoztak fel, ez szól az első "hun törzs"-ről. Másik történet Szent Orsolyáról beszél, akit megöltek, a legenda szerint Kölnben a hunok, legalábbis így szól a történetírás.

A film bő leírással szól a karneválok hangulatairól, a klubokról, barátaikról, az amatőr antropológusokról, akik megpróbálank hiteles képet alkotni, amennyire lehetséges precizen, figyelve a részletekre, ök azok akik még arra is képesek, hogy elutazzanak a példaképek hazájába.

Még a származási országokban is megpróbálnak elutazni, hogy létre tudják hozni a kalsszul hiteles képmást, aprólékossággal és szeretettel ügyelve a modelljeik részleteire is.

A film középpontjában, a hangsúly, a törzsi-szövetség sámánjain van, akik csodálatosan gazdag tudás birtokosai és elvégezik, a törzs tagjai számára, az esküvői szertartásokat és ünnepségeket. A karneváli szibériai sámánizmus gyökere a különböző rituális gyakorlatokon és hagyományokon alapszik. Ezekben a rituálékban különösen egyértelmű, hogy a mindennapi élet és a társadalom közötti határok, játék és komolyság elmosódik.


Die Stämme von Köln (2010)
Dokumentarfilm von Anja Dreschke

Als Kölner Stämme bezeichnen sich rund 80 Vereine aus Köln, deren Mitglieder sich in ihrer Freizeit als Hunnen, Mongolen, Wikinger, Indianer oder Afrikaner verkleiden.
Sie schlüpfen in die Rolle von Attila, dem Hunnenkönig oder Dschingis Khan und das nicht nur im Karneval: Während der Sommermonate campen sie in Kölner Parks und Grünanlagen, um gemeinsam mit der Familie, Freunden und Arbeitskollegen in opulenten Rollenspielen historische Epochen und "fremde" Kulturen in Szene zu setzen.
Doch was treibt so viele Menschen dazu, in die Rolle einer anderen Persönlichkeit zu schlüpfen, um so Geschichte(n) "am eigenen Leib" zu erfahren? Dieser Frage ist die Ethnologin und Regisseurin Anja Dreschke während ihrer filmischen Feldforschung bei den Kölner Stämmen nachgegangen. Über mehrere Jahre hat sie die Vereine bei ihren Aktivitäten im Karneval, in Vereinslokalen und auf Sommerlagern begleitet. So ist eine Langzeitbeobachtung entstanden, die den Protagonisten viel Raum lässt, ihre eigene Sichtweise zu entfalten. Wir erfahren beispielsweise, dass die Faszination für US-amerikanische Historienfilme in den 1950er Jahren zur Gründung des ersten "Hunnenstamms" geführt haben soll. Andere wiederum berufen sich auf die Heilige Ursula, die der Legende nach in Köln von den Hunnen getötet wurde, so erzählt man sich zumindest.
Der Film bietet eine dichte Beschreibung der Lebenswelten von Karnevalisten, Vereinsmeiern und Heimwerkern, aber auch von Hobby-Ethnologen, die versuchen, mit Akribie und Liebe zum Detail ein möglichst "authentisches" Abbild zu schaffen und dafür sogar in die Herkunftsländer ihrer Vorbilder reisen. Im Mittelpunkt des Films stehen die Vereinsschamanen, die über ein erstaunlich umfangreiches Wissen verfügen und für die anderen Mitglieder Initiationsrituale und Hochzeitsfeiern durchführen. Dabei greifen sie auf unterschiedlichste rituelle Praktiken und Traditionen zurück - vom Karneval bis zum sibirischen Schamanismus. In diesen Ritualen zeigt sich besonders deutlich, dass die Grenzen zwischen Vereinsleben und Alltag, zwischen Spiel und Ernst fließend sind.