...
Jelentésed rögzítettük. Hamarosan intézkedünk.
Komolyzenei élmény és gondolatok. Ennyi. Aki ezek után nem nézi meg, annak nem is kell.Én írtam, és készitettem.
"
I. A zongora csontbillentyűin most játszik a nyurga kéz,
ösztövéren, - mint egy torz hárfa húrjain -,amit a sok kalapács megigéz;
ÉS mindegyik csak egy hangot tud.Egy cölöp - egy hang;
egy Dó, egy Ré, a Mi... és fekete hangjuk:
Ők ennyit tudtak kikalapálni a bohémkéz alatt született dallamokért.
De lehene Berlioz, Brahms, Bartók akár, vagy olyan ki bagóért hasonlót másol.
Nincs elég neki a halhatatlanságból. és nincs elég jussa az értésből...
egy hangnak sem... se az egyedülhangzástól,se pedig a hangok egymást követésétől.
Azok maradnak, amik voltak:Sükett pepiták, fehérek - és feketék:
Csak különbözőséggel viszonyulnak.S hogy melyiket szeretik a zenék?...
Honnan tudnák... Ha üt a kalapács,jajjdulnak ugyanúgy, és üzen szerteszét a csönd jegén egy tavasznyi rianás.
II. A betűk se tudják, mit akar az író egy pikli bor után közölni... Mindegy...
ÉS a régi időket visszasíró emlékek Nekünk! ... De másnak nem köszönnek...
Valaki lelke mindig dübörög a hangokban,
rohan a betűk között lázasan, valaki lelke mindig zörög
a taposott őszi avarban;
a tejes felhők fölött, S a délibábot rajzoló Nap érte tart angyalrajt lázas homloka hegyének... A többi csak elhadart, túlkonstatált egy ÉLET...
De csak eszköz... miként akarva akart hogy húrok meg kalapácsok verődjenek,
hogy a jég és a Nap-sörény találkozzon.
S hogy szentimentálissá tegye a rohadt tényeket: mézerekkel köttött férfi meg asszony kell, hogy minden születéssel kérdezzenek, és minden halállal elhallgassanak:
miközben kotyogó percek forrongva kémkednek
rangján és értelmén a zsűrizett napoknak.
majd az eltapsolt kezek
madárrá válnak;
a gyalogolt lábak utcakövekké,
az Atlaszt hitető deszkavállak
pedig egy csattanásnyi szünetté..."
Béla! Nagyon kár, hogy akadozik a videó. Egyébként gyönyörű lenne a vers ezzel a zenével együtt. Ne neheztelj érte, jószándékból mondom. Szia ! :-)))