„Houston, van egy kis probléma.”

Az Apollo-13 a kilövés után 3 órával több mint 37 ezer km/h –s sebességgel száguldott a Hold felé. A legénység 3 tagja: Jim Lovell, a 42 esztendős parancsnok, négygyermekes apa; Fred Haise és Jack Swigert tapasztalt katonai pilóták, akik első űrutazásukon vettek részt. A Ron Howard rendezte Apollo-13 című filmben a Holdra való utazás első pár napja vidám, még a TV-ben is leközlik a képüket. A valóságban a missziót a rutinszerűnek tekintett út miatt a média teljes érdektelensége övezi. A küldetés résztvevői, az asztronauták azonban hamarosan a világ figyelmének középpontjába kerülnek, amikor Jack Swigert űrhajós, közvetlenül a holdraszállás előtt, bejelentkezik és elhangzik a klasszikus mondat: „Houston, van egy kis problémánk”. A Hold felé vezető négynapos út 56. órájában felrobbant egy oxigéntartály. A gondot a felszálláskor figyelmen kívül hagyott aprócska probléma okozta. Az egyik oxigéntartályban meghibásodott egy fűtőelem és megrongálta néhány vezeték szigetelését. Mivel a tartályokban az oxigént meg kell néha keverni Jack Swigert űrhajós teljesítette a parancsot, miközben nem tudott a kettes oxigéntartály végzetes, rejtett hibájáról. Ekkor Lovell kapitány kipillantott az ablakon. Ma már nem tudnám megmondani, hogy miért tettem – idézte fel a pillanatot –, de így láttam meg, hogy a hajó végéből nagy sebességgel szökik valamilyen gáz. Mire rájöttek, hogy szökik az oxigén nem sok esélyük maradt a túlélésre. A három asztronauta tehetetlenül lebegett az űrben, körülbelül 300 ezer kilométerre a Földtől. Tudták, hogy az utolsó üzemanyagcella is le fog állni és akkor nem lesz többé áram és a hajtómű sem fog működni.
Egyetlen esély maradt. Át kellett menekülniük az Aquarius-ra, a leszálló-egységbe. Az Aquariusnak ugyan saját akkumulátora és életfenntartó rendszere volt, viszont csak két ember szállítására volt alkalmas, két napra. Olyan vékony volt a burkolata, hogy kézzel is lyukat lehetett volna ütni bele. A legénység mégis belevágott a lehetetlenbe, annak ellenére, hogy hárman voltak 3 napra. Hamar rájöttek, hogy 3 ember légzése rájuk nézve halálos széndioxid kibocsátással jár. Ekkor hangzott el a filmben az „akkor majd én nem lélegzek”, szintén klasszikussá vált mondat a Jack Swigert- öt alakító Kevin Bacon szájából.
A következő drasztikus lépésre akkor került sor, amikor a legénységnek 12 amperre kellett csökkentenie a fogyasztást, ami körülbelül egy konyhai turmixgépének felel meg. A 13-as legénységének meg kellett győződnie arról, hogy jó irányba halad e. Lovellnek a csillagokra kellett hagyatkoznia, ám a Napon, a Földön és a Holdon kívül érdemben semmit sem tudott azonosítani. Amikor keresni kezdi a csillagokat, egy kiterjedt, ismeretlen csillagraj tárul a szeme elé. – Elképesztett a sok ezer csillag látványa – mesélte –. Sokkal több volt a szokásosnál. Aztán rájöttem, hogy nem csillagokat látok, hanem a robbanás által kiszórt törmeléket. Körülbelül ezer hamis csillagot láttam a törmelék miatt. Az irány bemérése lehetetlen volt.
A baj az, hogy az űrhajó csak egy bizonyos szögben léphet be a légkörbe. Kisebb szög esetén a kabin egyszerűen visszapattan a Föld légköréről, míg nagyobb szögnél a nagy súrlódás miatt elég. A feszült helyzetben Lovell sokszor a saját számításaiban is kételkedni kezdett.
Leszálláskor a rádiócsend három percig tart. Az űrhajó azonban hosszú percekre némaságba burkolózott. – Odyssey, itt Houston. Jelentkezz! Vétel. – ismétlődött a hang kétségbeesetten. Az Apollo-13 egy perccel és 28 másodperccel később bukkant fel a vártnál, majd a Csendes-óceánban landolt; az űrutazás 142 óra 54 percig tartott.

Forrás:http://www.menmax.hu/konnyu/09/03/13/houston-van-egy-kis-problema-az-apollo-13-igaz-tortenete