És ez az ember ma is él, és nem ilyen keserű, mint a videón (mellesleg maximálisan érthető). Bárkivel, aki megkeresi Csepelen, szívesen elbeszélget a fociról, akár órák hosszat egy fröccs mellett, jó kedélyű és teljesen emberi. Pedig ő az egyetlen, aki be tudott kerülni abba a nagy 11-be, amiről azt mondják, hogy a világ bármely táján - ha megtudják, hogy magyar vagy-, a mai napig felsorolják az összeállítását.

Ő az, aki a svájci világbajnokságon a 7-es számú mezt viselhette (nem Budai és nem Sándor), és róla mondta azt Sebes Gusztáv, a szövetségi kapitány, hogy ha nem lenne sérült (a videóból kiderül, hogy a brazilok elleni negyeddöntőben súlyosan megsérült), őt állítaná Puskás helyére, balösszekötőnek, mert ő a legmegfelelőbb, hogy pótolja Puskást (az uruguay elleni elődöntőn).

Ő játszott az angolok ellen, 1954 májusában, gólt is lőtt, 7:1-gyel küldtük őket haza. Játszott a VB-n is a nyugatnémetek és a brazilok ellen (8:3 és 4:2, 1 gól), 1955 októberében a 100. magyar-osztrákon (6:1, 1 gól), majd novemberben az olaszok ellen (2:0, 1 gól) is. Összesen 12 válogatott meccsen 5 gólt lőtt.

Csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy mindent elmond arról, mennyire nem ismerik el, vagy egyszerűen nem is ismerik őt, hogy még a nevét sem tudják... Tóth II Józsefnek hívják, nem Tóth II Mihálynak (Tóth Mihályunk is volt, a berni döntőn ő játszott balszélsőt)... Sajnálom, hogy ennyire elfelejtették őt, pedig nem ezt érdemelné. De inkább sajnálja az, aki elfelejtette és akit nem érdekel. Mindig siránkozunk, hogy "már csak ketten maradtak"...