BAKTI ÉVA - BAKTI ÉVA ..
Könnyes szemem rád emelem,
És azután messze megyek,
Ebből a világból.
Ahová már nem jutott fény,
Ahol a sziv olyan szerény,
Nem éghet, a vágytól.
Nem kell abból semmi most már,
Amit nékem te adhatnál,
Könny lenne az ára.
Kiszárad a szemem úgy is,
Minden éjjel érted hullik,
Könnye a párnámra.
Magasságos az az égbolt,
Ahonnan még világit,
A páros csillag énrám.
Nem hiszem hogy amig élek,
Úgy nézhetnél ahogy eddig,
Tiszta szivvel még rám.
Mit tehetne az a virág,
Amire a múló világ,
Búcsút intett régen.
Harmatoskönny csillog rajta,
Úgy mint egyszer valamikor,
Boldog idejében.
Mit tehetne az a virág,
Amire a múló világ,
Búcsút intett régen.
Harmatoskönny csillog rajta,
Úgy mint egyszer valamikor,
Boldog idejében.
Zene:
- Bakti Éva - Könnyes szemem rád emelem