Szívet dobogtató érzés volt ide visszatérni, mintha az ember kis szülőfalujába térne vissza hosszú, viszontagságos idők után. Csak az tudhatja, érezheti, aki akkor ott volt. Vagy gárdistaként, vagy közönségként. De biztos, hogy azokat is megragadta a helyszín, akik most először jöttek el ide. A Sándor palota, a Vár, a kiterjesztett szárnyakkal felénk magasodó Turul, az emberek, a gárdisták, a zászlók együttesen alkották azt a megmagyarázhatatlan közeget, amibe így utólag is beleborzong az ember. Még az egészből talán semmit sem értő turisták is átélhettek belőle valamit, mert igen csendesen és illedelmesen közlekedve, „ronggyá” fotózták az eseményt.
Szikrázó napsütésben, és időnként hatalmas széllökések közepette kezdődött az ünnepség. A gárdamozgalom tagjai alakzatban, zászlókkal bevonultak a térre és elhelyezkedtek a színpad előtt. A Szent Korona bevonulásával és a Himnusz eléneklésével folytatódott a műsor. Az ünnepség levezetője köszöntötte a megjelenteket. A közönséget, a gárdistákat, a nemzeti- és motoros szervezeteket, a rendőrséget, a – természetesen mindenkor pártatlan és elfogulatlan – médiát, az egyéb megfigyelőket és jelentőket, valamint a tér túloldalán – esetleg jelen lévő – köztársasági elnök urat.
Az első felszólaló, Bertha Szilvia, volt jobbikos országgyűlési képviselő. Szavaiban elismerését fejezte ki a gárdistáknak és kijelentette, hogy amennyire akkor, most még nagyobb szükség van rájuk. Ezt követően egy gárdista bajtárs előadta Szentmihályi Szabó Péter: Magyar Gárda című versét, melyet a költő a 2007. október 21-ei avatásra írt és szavalt el a Hősök terén. Majd dr. Gaudi-Nagy Tamás következett. Ő részletes, átfogó beszédben vázolta a gárdamozgalom alakulását a kezdetektől, nem hallgatva el a szakadásokat és az azóta is tartó széthúzást és ellenségeskedést. Beszélt a feloszlatásról és az azt követő gárda-perekről, a gárdisták kártérítési pereiről és az ehhez kapcsolódó jogi kérdésekről. Végül kijelentette, azon lesz, hogy az egyetlen nemzeti párt ne csak ugródeszkának használja a gárdát, de próbálja meg újra egységessé, hitelessé tenni, mert meggyőződése szerint most is nagy szükség van, de a jövőben talán még nagyobb szükség lesz rá.
Egy meglepő eset történt még. Mint ismeretes a Sándor palota előtt óránként zenés (dobos) őrségváltás zajlik. Mi megvártuk, hogy a 4 órás őrségváltás lemenjen, de a rendezvénybe beleesett az 5 órás őrségváltás is. Gondoltuk majd hangosabban beszélünk, valahogy csak túlkiabáljuk a dobot. De nem. Az 5 órás őrségváltás diszkréten, csendesen közeledett a dobos csak a dobverők egymáshoz ütésével adta a lépésütemet. Nagyon jól esett ez a figyelmesség, utólag is köszönettel tartozunk érte.

Hódos László
MNG. Sajtószolgálat