Az óbudai Jobbik ismét Kitörés túrát szervezett. A cél, hogy a hazát védő hősök kiállása ne merüljön feledésbe. Emlékezés a szovjet megszállás ellen harcoló hősökre. Minden híresztelés ellenére tájékoztatásul közöljük, hogy az óbudai Jobbik által szervezett, és a párt alapítványa által támogatott kitörés emléktúra nevű kirándulás nem maradt el, azt a rendőrség nem tiltotta be, hiszen egy kirándulást nem is kell bejelenteni, így az be sem tiltható. Országgyűlési képviselők is velünk tartanak.
1945. február 11-én este nyolc órakor kezdődött Budapest ostromának utolsó és egyben legtragikusabb felvonása, a városba szorult és ott 50 napig kitartó német-magyar csapatok kitörési kísérlete. Ekkora a Budapesten rekedt német-magyar csapatok eredetileg 70 ezerre tehető létszáma, 43 ezer főre fogyatkozott és a kitörés előtti napokban már reménytelen helyzetbe került. Lőszerből és élelemből az utolsó adagokat osztották ki a katonáknak. A szerencsésebbeknek jutott némi lóhús, sokan éheztek. Az utolsó napokban a városnak már csak egy kis területét, a budai várat és annak közvetlen környékékét tartották a hősiesen kitartó védők. Mivel utánpótlásra már a levegőből sem számíthattak, tisztában voltak azzal, hogy a védelem néhány órán, legfeljebb néhány napon belül összeomlik. Karl Pfeffer Von Wildenbruch tábornok utolsó Berlinbe küldött rádióüzenetében azt mondta: "Munition ist zu Ende” Verpflegung aufgebraucht” - Lőszerünk végére értünk. Élelmiszerkészleteink elfogytak - Bejelentette továbbá, hogy a sötétedés beálltával megkísérli a kitörést. Ezután megsemmisítették a rádiókészülékeket, az akció visszavonhatatlanná volt. Az kitörésben elsősorban az orosz hadifogságtól rettegő németek vettek részt. Az SS katonáknak, továbbá az orosz-ukrán önkénteseknek nem volt túl sok illúziójuk azzal kapcsolatban, hogy mi fog rájuk várni, ha az oroszok kezébe kerülnek. A kitörők létszáma 34 ezer főre becsülhető. A járóképtelen sebesülteket, kénytelenek voltak a sorsukra hagyni. A gondosan előkészített haditerv ellenére a kitörés véres káoszba fulladt. A Széna téren áttörni igyekvők a jól összpontosított orosz géppuskák, lövegek és aknavetők tüzében súlyos veszteségeket szenvedve, rendkívüli véráldozatok ellenére több mint tízezer embernek sikerült átverekednie magát az orosz védőöveken és ki tudott jutni a budai hegyekbe.
Elesett lovas SS katona a Margit körúton
A szovjetek azonban a kisebb-nagyobb csoportokra szakadó menekülőket a legtöbb esetben bekerítették és felszámolták. A saját vonalakat elsősorban Szomornál, valamivel több, mint hétszáz fő érte el.
A kitörésben részt vevők közül csaknem húszezren elestek. Sokan látva a kilátástalan helyzetet, öngyilkosságot követtek el. De nem jártak azok sem jobban az orosz fogságba esettek sem. Jó néhány visszaemlékezés számol be kegyetlenkedésekről és tömeges kivégzésekről. Ugyanerről tanúskodnak, a kitörés útvonalán feltárt tömegsírokban talált, tarkólövéssel kivégzett egykori német-magyar katonák maradványai.