Világraszóló győzelem zárta le a hazatérést - az első nagy honvédő háborúnk volt
A történetírás sokáig nem a jelentőségéhez mérten kezelte az ezerszáztíz éve, 907. július 4-én a magyar törzsszövetség, valamint az egyesített keleti frank és bajor hadak között Pozsony mellett lezajlott csatát. Ez az ütközet, amelyet a Kárpát-medencében letelepedett magyarság első nagy honvédő háborújának is tekinthetünk, megszilárdította és véglegessé tette Árpád nagyfejedelem művét, a hazatérést. A túlerővel szemben aratott fényes győzelem után több mint egy évszázadig, nem mertek idegen hadak a Kárpát-medence földjére lépni. Európa ekkor tanulta meg igazán félni a magyarok nyilait.
A történetírás hagyományosan 896-ra teszi a honfoglalást, ám ez csupán egy szimbolikus dátum, hiszen a honfoglaló magyarok megtelepedése a Kárpát-medencében fokozatos, több évig eltartó folyamat volt. A Kárpát-medence területének birtokbavétele szakaszosan zajlott le, utoljára a Dunántúl került a magyar törzsszövetség kezére, a 900. évi hadjárat során.

A magyar hadak egészen Linzig nyomultak, ám itt a bajor fejedelemnek sikerült megállítania a honfoglalók előretörését, így a magyar fennhatóság, pontosabban a szállásterületek határa a Fischa és a Morva folyók közé került.

Árpád nagyfejedelem és vezérei 895 után megsemmisítették Szvatopluk Morva Fejedelemségét, és betörtek a Keleti Frank Királyság területére is. 899-ben meghalt Arnulf, a magyarokkal addig szövetségben álló keleti frank király. Őt fia, Gyermek Lajos követte a trónon, aki helyett Hatto mainzi érsek gyakorolta ténylegesen a hatalmat. A magyarok másik nyugati szomszédja Luitpold őrgróf Bajor Fejedelemsége volt. Gyermek Lajos 904 nyarán tárgyalni hívta Fischa menti táborába a magyarok egyik legbefolyásosabb vezérét, Kurszán fejedelmet.
A szövetség megújítására meghirdetett tanácskozás azonban csapda volt; a tárgyalásokra érkező Kurszánt és kíséretét ugyanis a király parancsára orvul meggyilkolták.

Luitpold és Gyermek Lajos a „pogány magyarok kiirtására", illetve a Dunántúlról, valamint a Kárpát-medencéből való kiűzésére szövetséget kötöttek egymással. A magyarellenes szövetség komoly támogatást kapott a pápától, és a német püspököktől is, akik a tervezett hadjáratra egyfajta, a pogányok ellen vívandó keresztes háborúként tekintettek.

A meglehetősen hiányos korabeli források, a Sváb, valamint a Salzburgi évkönyvek szerint a több tízezer harcosból álló bajor haderő (egyes források százezresre teszik a magyarok ellen felvonuló sereget) 907. június 17-én kerekedett fel az Ennsburg (Enns) alatti táborból. Névlegesen a hadba szállt sereg a keleti frank király, Gyermek Lajos parancsnoksága alatt állt.
A pozsonyi csata igaz történetét
HERCEG FERENC - nemzettudat-építő
KUBINYI TAMÁS – író
POÓR MIKLÓS - őstörténet- kutató
ismertetik.

Hunhír.info