VAS GÁBOR 1927 - 2014. - SOMOGYI ZSOLT 1967 - . . ..
Nehéz vándorút az élet, vándor a sok árva lélek,
Szomjazva a boldogságot, járjuk ezt a bús világot.
Útunk végén alkonytájban, árva a szív egymagában,
Körötte a tűnő nyárban, könnycseppek az út porában.
Boldogságra vágytam én is, boldogtalan lettem még is,
Mindhiába hittem benned, szívem néked mégsem kellett.
Lázas álmok vágyak tervek, tenélküled mivé lettek,
Télbe hajló őszi tájban, könnycseppek az út porában.
Egyszer minden útnak vége, elfogy majd a könny is véle,
És ha volt is jóban részem, szétfoszlik a messzeségben.
/:Emlékekkel bús szívemben, eltűnök a végtelenben,
Nem marad más én utánam, könnycseppek az út porában.:/
Zene:
- Fényes György - Könnycseppek az út porában