VAS GÁBOR 1927 - 2014. - SOMOGYI ZSOLT 1967 - . . ..
Nincs már hová hazamenni, kisfalumban nem vár senki én rám,
Édesanyám kedves háza, üresen áll egymagában némán.
Mint hiába vágyom vissza oda, ahol csak jóban volt részem,
Mert aki a sok jót adta, kint nyugszik a temetőben régen.
Nincs már hová hazamenni, nincs a vígaszt hol keresni nékem,
Csalódások országútján, gyötrelmek és bánat között éltem.
Könnyekkel a két szememben, temetek sok eltékozolt évet,
Eltemetek minden álmot, hűtlen asszonyt, s rossz barátot végleg.
Nincs már hová hazamenni, egy éjszaka mégis haza térek,
Életemért szépen csöndben. mindenkitől bocsánatot kérek.
/:Édesanyám sírja mellett, könnyeimből ágyat vetek szépen,
Ott fognak majd rám találni, de már semmi, nem fog fájni nékem.:/
Zene:
- Fényes György - Nincs már hová hazamenni