Video jelentése
Mi a probléma?
- Szexuális tartalom
- Erőszakos tartalom
- Sértő tartalom
- Gyermekbántalmazás
- Szerzői jogaimat sértő tartalom
- Egyéb jogaimat sértő tartalom (pl.képmásommal való visszaélés)
- Szexuális visszaélés, zaklatás
Ha gondolod, add meg e-mail címed, ahol fel tudjuk venni veled a kapcsolatot.
Jelentésed rögzítettük. Hamarosan intézkedünk.
Hozzáadás listához
Új lista
2017. aug. 27.
2017.08.26.
Három esztendővel ezelőtt, a nagy esőzések utáni tavaszi napon szokatlan dübörgésre figyeltek fel a bánki labdarúgópályán tartózkodó emberek. A zaj nyomába eredtek, átléptek a korláton és a szomszédságban csordogáló Jenői-patak felé siettek. Aztán a megdöbbenéstől másodpercekig megszólalni sem tudtak…
A föld beszakadt, mintegy tíz méter átmérőjű gödör keletkezett, amelybe a patak, mint egy vízesés zúdult alá. Ráadásul figyelmesebben megtekintve azt is észrevették, hogy a víz a kráter alján eltűnt a rések között.
A természeti különlegességnek hamar híre ment, nem csupán a faluban, hanem távolabb is. Szenthe István geológus, az észak-magyarországi táj földtanának avatott ismerője, az aggteleki Baradla-barlang egykori igazgatója azonnal a helyszínre sietett, miután egy itt élő tanítványa tájékoztatta: „Pista bácsi, amit tetszett jósolni, beigazolódott, megtörtént” – hangzott a telefonban, és az idős szakember máris Bánkon termett, ahol rögvest megkezdte a kutatásokat, mondván feltételezése szerint egy teljes barlangrendszer bújhat meg a mélyben.
Azóta eltelt sok-sok hónap, és kíváncsiságunktól vezéreltetve ellátogattunk a kis barlangász csoporthoz, hogy megtudjuk, mire jutottak azóta, mit találtak.
Szép, tiszta, napos időben parkolunk le az autóval a bánki focipálya szélén. Innen már csak pár perces gyaloglás a kutatási terület. Kis fahídon gyalogolunk keresztül, alattunk csendesen folydogál új medrében a Jenői-patak. A túlparton kistermetű, bajszos férfi fogad bennünket, rendkívül erős kézfogással. Ő Szenthe István. „Épp jókor jöttek, most kezdjük a munkát” – invitál egyre közelebb. Ahogy lépdelünk lefelé az alkalmi lépcsőkön egy tábla figyelmeztet, bizony veszélyes övezetben járunk. A víznyelő falát kőrakásokkal erősítették meg. A sátor alatt deszkákkal körülkerített, kétszer kétméteres szélességű kutatóaknához érünk, ezt az idők során maguk vájták ki a két kezükkel. Igazán irigylésre méltó kivitelű a belső ácsolat, benne a létrarendszerrel. Valósággal megszédül az ember, ha letekint, huszonkét méteres, azaz hét emeletnyi mélység tárul elénk. „Nézzék csak” – szól ismét a geológus – „most eresztjük le a gyertyát, hogy megnézzük, van-e lenn gáz”. Két fiatalember egy mérőszalag végére köti fel az égő viaszdarabot és várja az eredményt. Egyre lejjebb és lejjebb ér a gyertya, és még mindig ég. Tiszta a terület. Nem árt azért a szellőztetés, míg működik a légszivattyú, van egy kis időnk beszélgetni.
Három esztendővel ezelőtt, a nagy esőzések utáni tavaszi napon szokatlan dübörgésre figyeltek fel a bánki labdarúgópályán tartózkodó emberek. A zaj nyomába eredtek, átléptek a korláton és a szomszédságban csordogáló Jenői-patak felé siettek. Aztán a megdöbbenéstől másodpercekig megszólalni sem tudtak…
A föld beszakadt, mintegy tíz méter átmérőjű gödör keletkezett, amelybe a patak, mint egy vízesés zúdult alá. Ráadásul figyelmesebben megtekintve azt is észrevették, hogy a víz a kráter alján eltűnt a rések között.
A természeti különlegességnek hamar híre ment, nem csupán a faluban, hanem távolabb is. Szenthe István geológus, az észak-magyarországi táj földtanának avatott ismerője, az aggteleki Baradla-barlang egykori igazgatója azonnal a helyszínre sietett, miután egy itt élő tanítványa tájékoztatta: „Pista bácsi, amit tetszett jósolni, beigazolódott, megtörtént” – hangzott a telefonban, és az idős szakember máris Bánkon termett, ahol rögvest megkezdte a kutatásokat, mondván feltételezése szerint egy teljes barlangrendszer bújhat meg a mélyben.
Azóta eltelt sok-sok hónap, és kíváncsiságunktól vezéreltetve ellátogattunk a kis barlangász csoporthoz, hogy megtudjuk, mire jutottak azóta, mit találtak.
Szép, tiszta, napos időben parkolunk le az autóval a bánki focipálya szélén. Innen már csak pár perces gyaloglás a kutatási terület. Kis fahídon gyalogolunk keresztül, alattunk csendesen folydogál új medrében a Jenői-patak. A túlparton kistermetű, bajszos férfi fogad bennünket, rendkívül erős kézfogással. Ő Szenthe István. „Épp jókor jöttek, most kezdjük a munkát” – invitál egyre közelebb. Ahogy lépdelünk lefelé az alkalmi lépcsőkön egy tábla figyelmeztet, bizony veszélyes övezetben járunk. A víznyelő falát kőrakásokkal erősítették meg. A sátor alatt deszkákkal körülkerített, kétszer kétméteres szélességű kutatóaknához érünk, ezt az idők során maguk vájták ki a két kezükkel. Igazán irigylésre méltó kivitelű a belső ácsolat, benne a létrarendszerrel. Valósággal megszédül az ember, ha letekint, huszonkét méteres, azaz hét emeletnyi mélység tárul elénk. „Nézzék csak” – szól ismét a geológus – „most eresztjük le a gyertyát, hogy megnézzük, van-e lenn gáz”. Két fiatalember egy mérőszalag végére köti fel az égő viaszdarabot és várja az eredményt. Egyre lejjebb és lejjebb ér a gyertya, és még mindig ég. Tiszta a terület. Nem árt azért a szellőztetés, míg működik a légszivattyú, van egy kis időnk beszélgetni.
Hozzászólások | 0
A hozzászóláshoz jelentkezz be!
A felhasználó további videói
Hasonló videók