A Magyar Himnuszt elkezdte: Ivády Gabriella és Kovacsics Imre. Elhurcolásuk után befejezte egy idős bácsi és Varga B. Tamás.
MIT TETTÉL, MAGYAR RENDŐR?

Jól figyelj, magyar rendőr, és szállj magadba, mert az egyik kenyéradó gazdád szól hozzád!
2006 őszén azt gondoltuk, ennél lejjebb nem züllik a magyar rendőri állomány. Rosszul gondoltuk!

Ott voltam néhány méterrel odébb, ahol ez a kis film készült. Megvallom a lábam gyökeret vert a kőbe. Van a gyalázatnak olyan foka, amikor az áldozat, vagy a tanú tehetetlenné válik az ámulattól. Attól az ámulattól, ami egy ilyen gyomorforgató jelenet kapcsán - de még csak szemlélőként is - lélekbemarkolóan rátör az emberre. Az emberre, nem a rendőrre.

2006-ban magyarságunkban porig alázott minket a sok darab rendőrnek látszó robot. Nincs mentség a kiemelten védett nemzeti jelképeink meggyalázására. Emlékezzünk a zászlók szándékos megtaposására! Emlékezzünk az emberek arcába ordított „Rohadt magyar!” kifejezésre!

Nincs mentség! Nincs bocsánat!! Nem is lesz soha!!!

S most itt a Himnusz, amelyet a magyar alkotmány kiemelten véd. Az a vers és az a dallam, ami sok-sok éve a magyar emberek lelkébe ivódott, nemzedékről nemzedékre meghatározta szellemi, lelki, s nem utolsó sorban fizikai hovatartozásunkat.

Ezután már csak a címer következhet, ugye magyar rendőr? Azt akarod? Arra kaptál parancsot, hogy a Magyar Himnusz éneklése közben láss hozzá a tömeg igazoltatásához? Kitől kaptál rá parancsot? Csak nem attól a fekete öltönyös, kopasz, középkorú alaktól, aki a műcsarnok előtt vigyorogva élvezte az események látványát egy rendőrautónak támaszkodva?

Bezzeg a ruszki címerért úgy kóterba vágtatok embereket, csak úgy zörgött a csontjuk. Azt az önkényuralmi jelképet véditek, amit régen el kellett volna bontani. A megszállók emlékét védve magatok is megszállókká váltatok - vagyis idegenné. Erre sincs bocsánat!

Magyar rendőr! Nem ismered az állampolgári kötelességed? Még a kommunista alkotmány is kiemelten védettnek nevezte a nemzeti jelképeket, és azok használatát. Te meg jössz, ki tudja melyik omladozó vályogsorról, s mert mundért adott rád a rendszer, azt mutogatod, neked bármit szabad megtenned?

Nem! Neked, magyar rendőr szolgálnod kell! A pénzemért, a pénzünkért, értem, érettünk! Ezt jól jegyezed meg!

Nem az a dolgod, hogy a magyar Himnusz éneklése közben elhurcold, aki azt énekeli! Felfogtad?! Az a dolgod szolga, hogy a magyar Himnusz alatt feszes vigyázzba vágd magad és tisztelegj! Megértetted?!?! Egy szó a helyes válasz!!!: Igenis!

Hiszen semmibe nem került volna megvárni a dallam végét, és akkor kimondatni a szervezővel a rendezvény befejezését. A csak úgy magunk között szólva önmagatok leköpésével egyenlő, hiszen mint törvényalkalmazónak nem áll jogodban ezt megítélni. Nem feloszlatott szervezetről van szó, hanem új társaságról. Olyan kiváló emberekről, akik meglehet a szüleid házát is védték árvíz idején, vagy a kommunista ivadékok hatalmas üzletének tragikus végén a vörösiszaptól mentették. Ehhez nem kell iskola! Ehhez nem kell, hogy a veréb lepiszkítsa a vállapod! Emberség kell ehhez. De az benned nincs!

Mit tettél magyar rendőr?!

Utólag a filmet látva a hányinger kerülget. Ott a helyszínen azért nem okádtam, mert nem volt semmi a gyomromban. És tudod miért? Azért, hogy a 16%-nyi adócsökkentésnek hazudott pénzemből, pénzünkből hájasodhass! Azért!
Belőlem, belőlünk élsz! A veszett kutyához váltál hasonlóvá, magyar rendőr, amelyik belemar az őt etető kézbe. Halkan mondom, és lassan is írom. Ugye tudod, mit szoktak ilyenkor a gazdák tenni?

Nos, neked ez nem jár ki! Túl egyszerű volna. Szenvedj majd előbb, azt kívánom! Nem kicsit! Nagyon!

Szégyentelen intelligencia-hulladékokká váltatok, akik elhurcoltátok a Himnuszt éneklőket a pokolbéli parancsnokotokkal együtt. Annyi vér nem volt abban a bizonyos tagodban, hogy figyelmeztesd a parancsnokod, hogy éppen a nemzeti imánk meggyalázására adott parancsot, s mint ilyen, azonnal szolgálaton kívülinek kell kikiáltanod? Ez nem fér a fejedbe?

Soha, érted?, soha nem nyersz ezekre a bűnökre bocsánatot!

Takarodj vissza, ahonnan jöttél! Kotródj árkot tisztítani! Az való neked! Szégyenbe keverted a magyar
fegyvert!

Tűnj el, vissza se nézz!

Budapest, 2011. március 16.

Lengyel Károly