...
Jelentésed rögzítettük. Hamarosan intézkedünk.
Eltelik egy ora is mire elhagyjuk a surun beepitett Tokiot, es a kulvaros zsuffolt hazrengeteget, aztan lassan ritkulnak az epuletek es szaporodnak a rizsfoldek. Es termeszetesen feltunnek a temetok, ami nekem mai napig annyira groteszk, hogy keptelen lennek itt elni. Nemcsak videken, Yokohamaban is gyakran latni a hazak koze beszoritva nehany sirt. Elkepzelni sem tudnam, hogy az otthonom ablakan kinezve minden nap a komor, fekete sirokat pillantom meg, plane ha ott nyugszanak a szeretteim.
A mi nyugati kulturankban nagyon melyen beleivodott a halalhoz kapcsolodo fajdalom, felelem, szomorusag, veszteseg, sotetseg, ismeretlen erzese. Ugy gondoljuk, hogy a tulajdonkeppeni ertek az kizarolag az elet, es a halal nem tobb, mint ennek az ertekes eletnek a vege, a megszunese.
Az osi keleti kulturak azonban maskent szemlelik ezt a dolgot. Itt eppen forditva van: az elet kizarolag a halal perspektivajabol rendelkezik ertelemmel, innen nyerheti el celjat. Egeszen elesen fogalmazva, az ember tulajdonkeppen azert el, az az eletenek az ertelme, hogy megtanuljon meghalni.
A japan kolostorokban minden reggel kantalnak egy tanitast, amely allandoan a szerzetesek emlekezetebe idezi azt, hogy ez a ket dolog mennyire szorosan osszetartozik: „A születés és a halál ünnepélyes alkalmak. Milyen tünékeny is az élet! Szűken van mérve minden pillanat, az idő nem vár senkire.”
Megprobaltam osszevagni egy rovid videot, a videki hazakrol, rizsfoldekrol, temetokrol. Figyeljetek nagyon, mar a 3 masodpercben feltunik egy temeto a vasut mellett, aztan a rizsfoldek, hazak es foliasatrak kozott tovabbiak suhannak el: 32 mp., 1,32 mp., 1.40 mp.-nel.
Pont Nikko fele vonatoztunk, bovebb leiras itt:
https://yokohamabanelni.blog.hu/2018/07/09/nikko_635