2023. márc 5. 13:48
Egyetlen bejelentés elég volt, hogy a közös feltárást leállítsa a hatóság.
Csaknem egy évtizedes barlangfeltárási munka mehet veszendőbe, 44 méteres mélységig jutottak, épp az utolsó fázisban kell visszavonulnia Szenthe Istvánnak és csapatának a Bánk község melletti Szent Borbála aknából. A geológus állítja, az akna kialakításával egy mészkő barlang közelébe jutottak, amelynek gyomrában akár termálvíz is fellelhető lenne, mindezt állami források nélkül végezték. Ám a bányahatóság egy lakossági bejelentés alapján életveszélyessé nyilvánította munkájukat, s illegális bányászat miatt még 54 ezer forint bírsággal is sújtotta őket.
A Blikk a helyszínen kereste fel a lezárt és magányosan árválkodó aknát. Kissé hevenyészett kerítés, több figyelmeztető tábla, betonoszlopokon egy parányi kis épület, alján hatalmas nyílás. Innen indultak az elmúlt években aknamélyítő küldetésükre az önkéntes barlang feltárók. Az akna most ráccsal van lefedve, egyenesen a 44 méteres mélységbe vezet. Mindez a focipálya tőszomszédságában.
– Éveken át kutattam a környéket, mert barlangrendszert sejtettem a mélyben. 2014-ben egy beszakadást követően egy víznyelő alakult ki a Bánk melletti erdőben, ennek mentén kezdtük meg a feltárást. Biztos voltam benne, hogy egy nagy méretű barlangrendszerbe vezet a kialakult járat, s akár hasznosítható termálvizet is találhatunk – kezdte a Blikknek a 78 éves okleveles geológus, akinek történetéről az Ipolyinfo számolt be először.
A munkanapló szerint 2014 október és 2022 ősze között 581 munkanapot könyveltek el. Az elején négyen dolgoztak a víz útjának feltárásán, majd hatan, de volt, amikor tízen is ástak a mélyben, önként, fizetség nélkül.
A beszakadt kőtömbök és törmelékek kiemelésén dolgoztunk, a járatot biztosítottuk. Méterről méterre haladtunk lefele, mindezt én magam nyugdíjasként, a többiek szabadidejükben. Egyetlen fillér állami pénzt nem kaptunk, saját költségünkön, az önkormányzat, egy-egy cég és sok civil támogató segítségével. Egy százmilliós munka valósult meg– árulta el a szakember.
Az első szakaszban 23 méterig jutottak az eltűnt víz útját követve, majd vízszintesen öt métert kellett ásni. Innen újra függőlegessé vált lefelé a járat, 44 méter mélységig jutottak. Az utolsó métereket már mészkő falak között, vagyis a feltételezett barlangrendszert alkotó elemek között tették meg.
– Az elejétől fogva igyekeztünk a hatóságok engedélyét megszerezni, de sem a természetvédelem, sem a földtani hatóságok, sem a bányászati hatóságok nem érezték illetékesnek magukat. Úgy vélték ez nem igazi víznyelő, nem foglalkoztak velünk. Én pedig egyre biztosabb lettem abban, hogy idős koromra felfedezek valamit, valamiféle termálvizet, ami Nógrád megye és az emberek hasznára válik – fogalmazott az idős kutató, aki szerint pár méterre, s pár hónapra lehettek a céltól.
Ő úgy véli, hogy a siker kapujában a hatóságok hozzáállása megváltozott. Elegendő volt egy civil személy bejelentése, hogy szerinte veszélyes a munka az aknában, a fotók alapján megszületett a tiltó határozat.
Ottjártunkkor megtaláltuk Gábort, aki évekkel ezelőtt a helyi focicsapat tagja volt, ma önkormányzati képviselő, s maga is ott volt, amikor véletlenül felfedezték a víznyelőt.
– Foci edzést tartottunk itt a pályán, a labda a fák közé gurult. Egy játékostársam szaladt utána, ő bukkant rá a nyílásra, ahol eltűnt a víz. Ekkor szóltunk Istvánnak, aki már akkor évek óta kereste a környéken, hogy juthat a feltételezett barlangok nyomára. És már kezdődtek is a kutatások, az első ásónyomoknál is ott voltam, s jártam már legmélyebb ponton is – mondta a fiatalember.
Ferencz Lajos az aknaépítés egyik vezetője készséggel vezet körbe, nyitja a házikót. Mutatja a beszerelt csörlőt, a hétvégéit az elmúlt években a vágatban töltötte.
– Létrán megyünk le csákánnyal, lapáttal töltjük meg a vödröket a törmelékkel, azt pedig ez a csiga húzza fel. Az elmúlt években szinte minden szombatomat lent töltöttem Istvánnal – árulja el a férfi. Rettenetesen elszomorította az egész csapatot a hatóság tiltó határozata. – Nincs itt semmiféle veszély. Soha nem sérült meg senki, ha nem vagyunk itt, a tárna le van zárva. Mielőtt leereszkedünk, mindig ellenőrizzük a levegő összetételét, mert előfordulhat veszélyes gáz, átszellőztetjük az aknát. De itt csupa profi dolgozik… – sorolja.
A település vezetése is kiáll a kutatók mellett.
– Az akna Bánkon turisztikai látványosság lett, szigorú biztonsági szabályok mellett látogatható, aki kedvet kapott, az a két keze munkájával is segíthette a feltárást. Erről számos újságcikk, TV-műsor számolt be, Bánk honlapján is szerepel a leírása – vallja büszkén Torma Andrea polgármester.
– Ez a kis csapat a bánki közösség része lett. Szenthe Istvánt támogatják, aki nem szűnő kitartásával, lelkesedésével példát mutat.
Tartott mindez addig, amíg egy aggódó állampolgár közérdekű bejelentést nem tett a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságához, megkérdőjelezve az aknában folyó munka szakszerűségét.
– A hatóságok azonban nem nagyon találták Szenthe úr és a Szent Borbála akna helyét a jogszabályok terében, nem sikerült pontosan meghatározni, kinek a hatáskörébe tartozik az eset. Végül a Bányafelügyelet hozta meg a szomorú döntést – magyarázza a település vezetője.
– Mi az önkormányzatnál azon dolgozunk, hogy közös nevezőre hozzuk ezeket a nézőpontokat, hogy megfelelő keretek között folytatódhasson a Szent Borbála aknában a kutatás – fogalmazott reménykedve a polgármester.
A Magyar Bányászati és Földtani Szolgálattól azt kérdeztük, mi volt a büntetés oka, milyen szakmai kifogás merült fel, pontosan mivel jár a büntetés, de nem reagáltak megkeresésünkre.
Gaál Zoltán
újságíró