GYÉMÁNT FERENC 1948 - . . - KRESKAI ÁGNES ..
Lehajtom a bús fejemet, peregnek a könnyeim az arcomra.
Bánat mardossa a szívem, kék egemet sötét felhő borítja.
Nem várok már én tetőled, jóságot vagy búfelejtő örömöt.
Szenvedés csak az életem, a búbánat nem kerül el engemet.
Bántottál csak éjjel-nappal, búslakodom mert csalódtam tebenned.
Nincs már az a muzsikaszó, ami víggá tenné az életemet.
Vidámságom gúzsba kötve, éltem veled a szomorú életem.
Isten áldjon azt kívánom, akkor is ha nem szól már az énekem.
És te aki itt a földön, vígan éled tovább majd a világod.
Hisz csak magadat szeretted, tudom hogy a bűneidet nem bánod.
/:Nem dalolok mert mit érzek, nótám úgysem mondhatja el tenéked.
Majd a sötét hideg sírban, megbocsájtok nem fog fájni a vétked.:/
Zene:
- Kreskai Ágnes - Lehajtom a bús fejemet