Tudtad-e hogy a politika szó az ókori görög "polis"-ból származik? Ez volt a városállam, amelyben először gyakoroltak demokráciát a polgárok. Csakúgy mint mi, ők is feltárták a problémákat, és megvitatták azokat. Mi ezt az utcákon, a bárokban és néha a vacsoraasztalnál tesszük. Athénban azonban a polgárok mind összejöttek egy közeli dombon a város mellett, hogy megvitassák az aktuális kérdéseket, és politikai megoldásokat alkossanak. Minden szabad embernek, és csakis a szabad embernek, volt beleszólási és szavazati joga a politiki kérdésekben. Így az utcai beszélgetés átalakult politikává. Ezt a módszert, a polgárok közvetlen beleszólását a politikai döntéshozatalba, nevezzük közvetlen demokráciának.

A modern nemzetállamok, mint például Németország, nem rendelkeznek egy közös nyilvános térrel ahol minden polgár találkozni tud. A közmegegyezés pusztán beszélgetés álltal megvalósíthatlan az igencsak népes modern társadalmakban. Korunk problémái három dologban térnek el az ősi görögök problémáitól: Először is a polgárság sokfélesége bonyolultabbá teszi a helyzetet. Másodszor, hogy polgárnak lenni ma már nem hivatás. Továbbá ellentétben az athéni férfiakkal, nekünk dolgoznunk kell a megélhetésért, nincs időnk egész nap politikai kérdésekről elmélkedi illetve vitakozni. Ez lehet az egyik oka annak, hogy sok ember ma úgy érzi nem rendelkezik megfelelő szakmai ismeretekkel ahhoz, hogy érdemben hozzájáruljon politikai kérdésekhez.
Ami a legtöbb modern demokráciában történik az, hogy a lakosság kijelöl képviselőket akik minden idejüket a politikának szentelik. Ők végzik el a nyilvános társadalmi vitákat helyettünk. A tömegtájékoztatás feladata ezekről a megbeszélésekről a társadalmat értesíteni. Azonban csak a politikusoknak van joguk a kérdésekben dönteni az e célra kijelölt politikai színtéren. A nyilvánosság is kap lehetőséget arra, hogy szavazzon egy-egy világnézet vagy politikai meggyőződés képviselőjére bizonyos időközönként, általában néhány évente. A legtöbb demokratikus rendszerben a képviselők pártokba szerveződnek. A többség, aki megnyerte a választást, aztán dönthet az aktuális kérdésekről és szabályozáskról ameddig le nem jár a mandátuma. Az átlagpolgárnak nincsen beleszólási joga a politikába ez alatt az idő alatt. Ezt a politikai rendszert nevezzük (a példa kedvéjért) közvetett, képviseleti demokráciának.

Mostanában vannak olyan emberek, akiket már nem elégít ki egy ilyen merev rendszer, amely az polgárság észrevételeit teljességgel kiiktatja a politikai döntéshozatalból. Azzal érvelnek, hogy minden polgár számára biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy hallathassa a hangját a politikai döntéshozatal folyamatában, akkor is, ha nem akar teljes munkaidőben politikus lenni. A főállású politikusok és pártok még hasznosak lehetnek, de minden állampolgár számára meg kell adni a szavazás lehetőségét minden kérdésben ami az asztalra kerül. Ebben a rendszerben az egyén dönthet úgy, hogy átruházza a szavazati jogát egy másik személyre, akiben megbízik, hogy tájékozott döntést hoz. Aki viszont szintén átruházhatja a beszedett szavazatokat, mondjuk egy politikusra aki egy bizonyos világnézetet képvisel. Úgy is dönthetnek, hogy megválasztanak egy hivatásos politikust maguknak. Azonban megvan a lehetőségük hogy közvetlenül szavazzanak a politikai kérdésekben. Eképpen több módja is van annak, hogy az emberek a politikára hatást gyakoroljanak. Ráadásul ha van egy konkrét kérdés amivel kapcsolatba egy személynek határozott véleménye van és nem akarja a döntést másra bízni, akkor vissza veheti a szavazatát a delegáltjától, és saját maga dönthet a kérdésben. Emiatt a folyékony váltakozás miatt a közvetlen demokrácia és a közvetett demokrácia között nevezzük ezt a javasolatot likvid demokráciának.

A modern technológia lehetővé tette hogy minden polgár egyszerre jelen legyen egy adott helyen. Ahelyett, hogy egy dombon találkoznánk a városon kívül, találkozhatunk a kibertérben. Megvitathatjuk az eseményeket online hogy meghatározuk milyen problémák indokolják a politikai döntéseket. Közösségi eszközök, amelyeknek a Wikipédia csak egyik példája, lehetővé teszik hogy az emberek részt vehessenek a politikában. A számítógépek és a modern kriptográfia segítségével szavazhatunk és delegálhatjuk a szavazatunkat, így biztonságosan meghozhatjuk döntéseinket. Így valamennyi polgár részt tud venni a politikai döntéshozatalban, ugyanúgy mint az ősi görögök Agorán, a dombon Athén mellet.