...
Jelentésed rögzítettük. Hamarosan intézkedünk.
1990. szeptember 16-án a 04-es oldalszámú MiG–23MF-el Soproni "Sopi" Károly őrnagy bemutatórepülés közben Pápán lezuhant. A gép a nézők szeme láttára ütközött a földnek, majd a már kigyulladt gép visszaemelkedve, bal fordulóban visszazuhant a földre. Sopi már az első becsapódáskor az életét veszthette az ekkor fellépő, elviselhetetlenül nagy G erők miatt. A nézők közt volt a felesége és 2 gyermeke is... In memoriam Sopi!
A 90-es évek elején (az űrhajós) Magyari Béla jött a csepeli Kossuth Műszaki Szakközépbe különórát tartani, a fedélzeti adatrögzítők működéséről. Akkor elemezte ki nekünk a katasztrófa körülményeit, elejétől a végéig, a végeredmény tömény pilótahibák sorozata volt. Kezdve a szűk, kis sebességű, felszállás utáni erőteljes fordulótól ("nagyzás" a család és a kollégák előtt) a (folyamatos gyorsulást megkönnyítendő de) meggondolatlanul középhelyzetbe állított nyilazási szög mellett végrehajtott második jobbfordulón át, melynek a sugara már túl nagy lett volna ahhoz, hogy ne menjen a nézők feje fölé, ezért egyre inkább bedöntötte a gépet, amivel bár elkerülte a nézőket, erőteljesen csúszni kezdett jobbra, a föld felé. Ezt próbálta kiküszöbölni a vízszintesbe hozott géppel, (már későn) forszázst kapcsolva koppanásig hasra húzott kormánnyal (kritikus állásszög fölé - az utolsó hibáig), annyira, hogy a gép átesett az utolsó métereken, majd 30 g körüli túlterheléssel a kabin a földnek csapódott. A kritikus alá lecsökkent állásszögnek köszönhetően a felhajtóerő visszaemelte a gépet a levegőbe. A tűz következtében beindult a katapultrendszer is, de már csak a halott pilótát "mentette" ki a repülőből. Egy jóval későbbi újságcikkben olvastam a helyszínen lévő gyermekének felkiáltását "mekkora bombát dobott apu!". :( :(
Én Taszáron voltam 1985-1987ig! Rekás!
Ez sajnos pilota hiba!
Kontiki01-nek üzenem, hogy biztos rengeteg repülési óra van a háta mögött, hogy megtudja állapítani mia piti ebben a tekintetben. De lehet hogy Marika nénitől hallotta a sarki hentesnél. Előre is köszönjük a virágot de leveledből itélve csoro lehetsz ha pár szálra spórolnod kell, ne erőltesd meg magad.Pestiek lévén sajnos csak 2x tudunk lemenni Pápára. Lehet hogy te mindig akkor mész ki a "szeretteidhez" (gondolom milyen sokszor) amikor a virág már elhervadt. Tudod van egy ilyen rossz tulajdonsága a virágnak hamar tönkre megy. A lényeg hogy a szívedben ott legyen örökre. Sajnos a vidékiek ebben élíik ki örömüket, hogy reggeltől estig a temetőbe járnak.
Lehet,hogy illetékesek olvasták soraimat,lehet,hogy véletlen,de azóta rendbe tették 'Sopi' sírját.Így van rendjén.
1979-81 között voltam Pápán sorkatona.Kiképzés után a készültségben találkoztam először Sopronival.Akkor még főhadnagy volt.Jó hajózónak tartották,ezért is lepett meg érthetetlen piti hibája.Pápán van eltemetve.Elhanyagolt sírjára(szeretteim közelében nyugszik),alkalomadtán kispórolok pár szál virágot.
Bocsi, jobb fordulót akartam mondani, iskolakörnél is mindig összekevertem.
Nos a pilóta élesen bedöntött bal fordulót kezdett, miközben intenzív süllyedést hajtott végre. A bedöntés mértéke miatt a felhajtóerő drasztikusan csökkent és megnőtt a merülősebesség is. Ennek következtében az élesen bedöntött bal merülőfordulóban a gép gyakorlatilag lecsúszott a bal szárnya felé, látni, hogy hiába húzza és húzza, de a bal szárnyvég mégis a földnek csapódott. A gép szárnya egyébként kis sebességű, tehát nagy felhajtóerőnek megfelelő szárnyállásban volt, mégsem segített. A gép a már halott pilótával azért emelkedett ismét fel, mert egyrészt a sebesség miatt volt még felhajtóerő és másrészt az ütközés miatt a föld reakcióereje miatt attól elpattant. Egyértelmű pilótahiba, amiért Soproni drágán fizetett, nyugodjon békében, remélem családja is megbékélt a sorssal azóta, minden jót nekik.
3.31-nél meg szólal egy bölcs hang hogy : hát ennek annyi
Én azon csodálkoztam hogy ha az első becsapódáskor meghalt akkor elégé nagy energiával kellett a földnek ütközni,de akkor hogy tudott még a levegőbe emelkedni a gép??? (amúgy a 23-asokat nehéz volt vezetni hiszen az üres tömege 10tonna volt!)
Én is ott voltam.
5 éves voltam akkor, és papám nyakában ültem.
Szinte az első sorból néztem a tragédiát.
Utána mindenki fejvesztve rohant a füst elől.
Örökre megmarad.
A repülés fantasztikus dolog. De sajnos veszélyes. Minden repülő paleseten megdöbbenek főleg ha magyarokat is érint.
angyalka95! Köszönjük a tapintatlan, ízléstelen hozzászólásodat!
Üdv.!
és én voltam a pilota de megusztam
Ott voltam kiképzésen Pápán,amikor történt ez a sajnálatos eset.