Bármikor megnézem az oroszok gépeit, mindig visszaköszön valamelyik amcsi típus. Aztán persze az ember rájön, hogy pl az F35 eredetileg Yak, a PAK pedig F22....Az látszik, hogy komoly a verseny...Ok, ok, rám lehet mondani, hogy inkább az oroszokat pártolom - pedid amerikai gépeket repülök - de erre is van magyarázat. Ha az ember megnéz szakmai szemmel egy orosz gépet mint MiG-29/ SU-27, egy spec fejlesztés köszön vissza. Az abszolút felhajtóerő....Viszont, az oroszok gombokból fejlesztenek, alig pár ember...és közben az amcsik? Dollár milliárdok, stb...és meg kell vegyék az Yak terveit az F-35-höz??? Vicces....Thrust vectoring??? Mire lennének képesek az oroszok, ha nem lenne pénzügyi korlát?!?!?!

A T-50-es aerodinamikai kialakítása újszerű, bár egyes elemeiben hasonlítható más típusokhoz is. Ezen nem lehet csodálkozni, és "másolással" is felesleges vádolni a tervezőket. A bizonyos feladatra már bevált megoldások alkalmazásával időt és pénzt lehet megtakarítani, így az célszerű. Egyes vélemények szerint a gép olyan, mintha egy YF-23-as és egy Flanker nászából született volna. Ezzel lehet egyetérteni vagy vitatkozni, de nincs értelme. Feltűnő a teljes egészében mozgatható egyrészes, kifelé döntött "függőleges" vezérsíkok rendkívül kis mérete. Az elmúlt évtizedekben fejlesztett típusoknál az volt a jellemző, hogy a berepülések tapasztalatai alapján inkább nőtt a vezérsíkok mérete. A T-50-es ese­tében sem zárható ki, hogy a szériagépek kisebb-nagyobb mértékben különböznek majd. Az oldalkormányként is funkcionáló vezérsíkok mellett a hajtómű vektoráló rendszere is részt vesz majd a kormányzásban, de annak hibája esetén a tisztán aerodinamikai eszközöknek is teljes mértékben alkalmasnak kell lenniük a repülőgép irányítására. A vízszintes vezérsíkok forgáspontja merőleges a hossztengelyre, a mozgatás megoldása hasonló ahhoz, amit a Szu-47-es Berkutnál láthattunk. A vezérsík "belelóg" a szárny síkjába, így a belső flaperonokon kivágás látható, ez a Raptornál is hasonló. A szárnyak belépőéle lehajtható kivitelű az íveltség növelésére, a kilépőéleken kétrészes mozgatható felületek találhatók, amelyek működtető buszterei alul, a szárny síkján kívül találhatók. Ezek sebességhatároktól függően együtt is mozoghatnak, leszálláskor szimmetrikusan lefelé térnek ki mindkét oldalon. Nagy sebességnél valószínűleg csak a külsők működnek csűrőként szinkronban a vízszintes vezérsíkokkal. A repülésről közölt videofelvételeken látható, hogy az orrfutó leérkezését és a fékernyők nyitását követően a flaperonok felfelé tértek ki, növelve a légellenállást és a leszorító erőt, ami a kerékfékek hatásosságát javítja. Nagyon úgy tűnik, hogy a T-50-esre nem terveztek törzsféklapokat, a levegőben történő fékezést az elsődleges kormányfelületek kitérítésével végzik, természetesen a "fly-by-wire" számítógépprogramja ügyel arra, hogy a gép egyensúlyi helyzete és térbeli pozíciója ne változzon.