A Szu–47 Berkut (Беркут, jelentése „szirti sas”), vagy korábbi fejlesztési nevén SZ–32, majd SZ–37 a OKB Szuhoj-nak Oroszországban, az 1990-es években kifejlesztett kísérleti repülőgépe, technológiai demonstrátora. Fejlesztésének célja, hogy a tervezési stádiumban álló PAK FA 5. generációs orosz vadászrepülőgéphez műszaki adatokat szolgáltasson. Jelenleg egy példány repülőképes, egy másikra pedig építési opciót adtak ki. Első nyílvános szereplése az 1997-es Párizs-Le Bourget-i légiszalonon volt.

A Szovjetunióban már végeztek előre nyilazott szárnyú repülőgéppel kísérleteket, Pavel Vlagyimirovics Cibin tervezőirodája foglalkozott az LL–3 (ЛЛ–3, летающая лаборатория, azaz „repülő laboratórium”) típusjelű vitorlázó repülőgéppel az 1940-es évek második felében. A NASA is folytatott kísérletet az előre nyilazott szárnyelrendezéssel (X–29), azonban kutatási ereményeik szerint a mellső szárnybekötéseknél fellépő nyíró-csavaróigénybevételekre nem lehet gazdaságos megoldást megtervezni (a második világháború előtt a lengyelek folytattak ilyen kísérleteket, a háború végén pedig a Junkers Ju 287 bombázója lett a későbbi kutatások alapja).

A gép felsőszárnyas, kéthajtóműves, kacsaelrendezésű és hátsó, kombinált magassági kormányokkal rendelkezik, triciklifutóművel van felszerelve. Szerkezeti anyagai nagymértékben szénszálas kompozitból állnak, vezérlőrendszere digitális (fly by wire). Maga a fejlesztési munka 1984-ben indult a Szovjetunióban az X–29 mintájára, azonban a SZU összeomlását követően megtorpant. A kutatás-fejlesztés racionalizálását követően a konkurens MiG 1.44-el közösen az 5. generációs PAK FA kutatási alapjait képezik.