KÁTHY FERENC - ID. KALMÁR TIBOR 1893 - 1944 ..
Akácos út, ha végig megyek rajtad én,
Eszembe jut, egy régi szép emlék.
Nyáreste volt, madár dalolt a fán,
Ott kóborolt, csavargott egy cigány,
Megszólítám, de jó hogy itt talállak én,
A legszebb lány, tudod-e hol lakik?
Ott arra lenn, túl az akácsoron,
Ma este még, egy ház elé osonj.
Egy ablaknál, állj meg cigány,
Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a szép leány,
Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás,
De csak csendesen, ne hallja senki más.
Az éjmadár, átsuhan a városon,
Éjfélre jár, s én az utcát rovom.
A holdsugár deres hajamra süt,
Hideg sivár, csend honol mindenütt.
Azóta rég, más asszonya lett a lány,
De ez a dal még fülébe cseng talán.
Én Istenem, a múlt hogy elszaladt,
És énnekem, csak e kis dal maradt.
Te csak dalolj, kacagj nevess,
Enyém a könny, számomra úgysincs más öröm.
Attól se félj, hogy a kacaj szívemen üt sebet,
Csak a csóknak élj, s kacagj ki engemet.