Átszűri magán a valóságot
Az ébrenlét vezérli
Az álmok mindannyiunkban ugyanazok?
(Bár nem emlékezett, honnan, tudta, hogy mindez nem valóság.)
A kisemmizett idő
Fölöttünk áll s nevet
Elöntött árterek
Jajongó fái sírnak
A rengeteg álom, ami már megtörtént velem.
Mintha egy írás részei lennének.
Az udvar
Sűrű rengetegébe vesző
Ártatlan sikolyok
Mintha a múlt tolódna át a jelenbe, egy másik entitás emlékképei.
(Nyitódó ajtó
Látomás helye
Pironkodó és
Átvérzett alázat)
A vihar előtt az égen feltornyosuló szürkésfekete felhők – a feltámadó, hűvös légfuvallat, amely egyre erősödik – a kontraszt a még megvilágított, előtérben lévő épületek fénylő felszíne és a háttérben gyülekező felhők sötétsége között.
Átjáró egy új realitásba
Álom és teremtés
A végtelen peremén
Jéggé fagysz és darabokra törsz.
- Asszociációk és kép-szekvenciák létrehozására tett kísérlet. -
Stáblista:
- Bazsó Ádám - Rendező, kamera, vágás
- Edyta Nowak-Bazsó - Főszereplő (nőalak)