Az USA délkeleti területeiről származó lágyszárú, évelő növények. Élőhelyük nedves, savanyú tőzeges, mocsaras területek melyeknek alacsony a tápanyagtartalma és nitrogénben szegény. Ezért is alakult ki rovaremésztő tulajdonságuk, amivel a növények így pótolják a hiányzó tápanyagokat, mely a növekedésükhöz, fejlődésükhöz szükséges. A Sarracenia fajok a rovarok elfogásához, leginkább kürthöz vagy tölcsérhez hasonlító csapdájukat a leveleikből alakították ki, amelyben az elfogott zsákmányt fehérjebontó enzimek segítségével bontják le és emésztik meg. A rovarokat a kürt és a fedő közötti nyakrészen, valamint a kürt, és esetenként a fedő szélén termelődő nektár, illetve a csapdák látványos színe, mintázata és illata vonzza. A virág felületének a belső részén olyan merev szőrszálak keletkeznek egymás mellett melyek a súlyuknál fogva lefelé simulnak és mintegy kijelölt utat mutatnak, a lentebb felgyülemlet még édesebb nektár felé. Aonban ha ezen az uton a rovar acsábításnak nem tudva ellenállni, lefelé halad beleesik a nektárba, ami már a végzete is lesz egyben. Amennyiben féluton még az ösztöneire hallgatva, megpróbálna szabadulni, szintén nehéz helyzetben lesz, mert az imént említett szőrszállak most már mint egy tüskék garmadáját mutatja felé, bele akadva a szárnyaiba. A halálos folyadék kimuatatták, hogy érzéstelenítő hatású, így a csapdába esett kisebb és nagyobb rovarok, akár darázs is, kevésbé érez fájdalmat. Szinte tőkéletes csapda. Így ez a többrétű csalogatás segíti, hogy a növény eredményesen “vadásszon” a repülő vagy mászó rovarokra. A sok fény hatására a csapdák színe élénken színesedik, vörösödik. Mivel a rovarok külső, kitin váza az emésztés során nem bomlik le, a kürtök alján felhalmozódik. Az elfogott zsákmánnyal fokozatosan telítődő csapdák emiatt idővel elszáradnak, és helyükre új csapdák fejlődnek. Bár nem a leghatékonyabb módja a vadászatnak, mivel csak minden századik pók vagy rovar esik áldozatúl, mégis nagyon eredményes.

Házi gondozása:
Mivel a növény érzékeny a tápanyagokra és ásványi anyagokra, öntözésük csak lágy, műtrágyától, ásványi anyagoktól mentes vízzel történhet. A növekedési időszakban kedveli a napos helyet, de szüksége van néhány hónap téli pihenésre is. Mint a többi rovaremésztő növény, tápanyagokra, tápoldatokra nincs szüksége, ettől a növény biztosan elpusztul, így külön etetésre sem szorul. A kürtvirágok, mint minden növény, fotoszintetizál, ami kellő energiával látja el a növényt. A szabadban nevelt példányok, a csapdázási mechanizmusuknak köszönhetően, elegendő rovart fognak a fejlődésükhöz.
Az otthon nevelt növények cserepe kora tavasztól késő őszig folyamatosan 2-3 ujjnyi vízben álljon, talajuk soha ne száradjon ki. Szerezzünk be ezért mélyebb, a cserép magasságának legalább a feléig felnyúló alátéteket, kaspókat (pl. levágott műanyag flakon alja, műanyag mélytányér). Télen, a pihenő időszak alatt csak nedvesen tartsuk a növény gyökérzetét, a sok víz ilyenkor penészedést, rothadást okozhat. Nyáron vagy szeles időben ez a folyadék szint erősen lecsökkenhet, ami megnehezíti a növény számára a rovarok elfogását és megemésztését. Ezért ha csökkenni látjuk a csapdákban a folyadék mennyiségét, töltsük fel eső- vagy egyéb, locsolásra alkalmas vízzel.
Szobában nevelt növényeknek alkalmanként (1-2 havonta) adhatunk kisebb elfogott rovarokat vagy granulált (szemcsés) haltápból adjunk a növényeknek 1-2 szemet havonta. Mindig csak 1-2 csapdába tegyünk rovart, a hirtelen kapott sok tápanyag miatt a növény elpusztulhat.