Tudtommal volt egy szemtanuja is az esetnek. Méghozzá egy zsidó fiú, aki saját apját, és annak társait leste meg véletlenül az áldozatbemutatás közben.
prolibertate
2008-05-06 15:48:44
...mes hada, Párizstól Londonig és Amerikáig? Eszter tragikus halála kapcsán már nem néhány elvetemült bűnöző s a honi igazságszolgáltatás állt szemben egymással; hanem az volt a fontos, hogy az internacionális zsidó terror, hatalom, pénz és sajtógyalázkodás, valamint a magyar becsület, jogtisztelet és nemzeti szolidaritás kiprovokált harcában ki győz, és ki marad alul.
prolibertate
2008-05-06 15:48:11
1882. április 1-én (a zsidó pészah előtt) déltájban egy 14 éves cselédlányka - Solymosi Eszter - igyekezett Tiszaeszlárról a szomszédos újfalusi szatócsboltba, hogy festéket vegyen a meszeléshez. Számos szemtanú látta a boltból hazaindulni. Visszaútja az ortodox izraelita zsinagóga előtt vezetett, ám attól kezdve nem találkozott vele többé senki. Hova lett, mit csináltak vele a pajeszos, kaftános, rókaprémes idegenek, akik az oroszországi pogromok elől tömegével futottak akkoriban Magyarországra? Mit tettek a rosszarcú sakterek 15 évvel az emancipáció könnyelmű kimondása után? Miért akadályozta a vizsgálat lefolytatását s az igazság kiderítését, miért gyártott hamis bizonyítékokat, s tüntette el a valódiakat a gyanúsítottak védelmében összefogó ,,magyar" zsidóság? A liberalizmus szellemében vajon miért ágált a gyilkosok felelősségre vonása ellen, s lépett velük törzsi szövetségre a világhódítók förtel
prolibertate
2008-05-06 15:46:40
Múlik az idő, fakul a kép, alvadna már a vérpatak, Köd lepné, mit tettek egykor vérengző gyilkos vadak. Nótás ajkú kis magyar lány, emléke ködbe veszne már, Hogyha ők, nem üvöltenék: merre van Tiszaeszlár. Múlik az idő, fakul a kép, 110 év kínjai között, Mit, nyakunkba zúdít a nép, a szegény, az üldözött. Mégsem nyughat a választott nép, nyomja a lelkét a régi vád: Úgy ölték meg Solymosi Esztert, mint pihés, kicsi libát. Ítélt a bíró, ejtve a vád, a sírhant többé nem beszél, Vétek már, a könny, a szó is, csendesen folyik a vér. Égre kiált, az ártatlan vér, oly tenger sok, mi végre folyt? Kiömlött és virult belőle idegen, élősdi bolt. Solymosi Eszter hiába sírsz, cserben hagyott a nagy világ, Mint ahogy, pusztuló néped, s láncravert árva hazád. Solymosi Eszter hiába sírsz, cserben hagyott a nagy világ, Mint ahogy, pusztuló néped, s láncravert árva hazád.
Tudtommal volt egy szemtanuja is az esetnek. Méghozzá egy zsidó fiú, aki saját apját, és annak társait leste meg véletlenül az áldozatbemutatás közben.
...mes hada, Párizstól Londonig és Amerikáig? Eszter tragikus halála kapcsán már nem néhány elvetemült bűnöző s a honi igazságszolgáltatás állt szemben egymással; hanem az volt a fontos, hogy az internacionális zsidó terror, hatalom, pénz és sajtógyalázkodás, valamint a magyar becsület, jogtisztelet és nemzeti szolidaritás kiprovokált harcában ki győz, és ki marad alul.
1882. április 1-én (a zsidó pészah előtt) déltájban egy 14 éves cselédlányka - Solymosi Eszter - igyekezett Tiszaeszlárról a szomszédos újfalusi szatócsboltba, hogy festéket vegyen a meszeléshez. Számos szemtanú látta a boltból hazaindulni. Visszaútja az ortodox izraelita zsinagóga előtt vezetett, ám attól kezdve nem találkozott vele többé senki. Hova lett, mit csináltak vele a pajeszos, kaftános, rókaprémes idegenek, akik az oroszországi pogromok elől tömegével futottak akkoriban Magyarországra? Mit tettek a rosszarcú sakterek 15 évvel az emancipáció könnyelmű kimondása után? Miért akadályozta a vizsgálat lefolytatását s az igazság kiderítését, miért gyártott hamis bizonyítékokat, s tüntette el a valódiakat a gyanúsítottak védelmében összefogó ,,magyar" zsidóság? A liberalizmus szellemében vajon miért ágált a gyilkosok felelősségre vonása ellen, s lépett velük törzsi szövetségre a világhódítók förtel
Múlik az idő, fakul a kép, alvadna már a vérpatak,
Köd lepné, mit tettek egykor vérengző gyilkos vadak.
Nótás ajkú kis magyar lány, emléke ködbe veszne már,
Hogyha ők, nem üvöltenék: merre van Tiszaeszlár.
Múlik az idő, fakul a kép, 110 év kínjai között,
Mit, nyakunkba zúdít a nép, a szegény, az üldözött.
Mégsem nyughat a választott nép, nyomja a lelkét a régi vád:
Úgy ölték meg Solymosi Esztert, mint pihés, kicsi libát.
Ítélt a bíró, ejtve a vád, a sírhant többé nem beszél,
Vétek már, a könny, a szó is, csendesen folyik a vér.
Égre kiált, az ártatlan vér, oly tenger sok, mi végre folyt?
Kiömlött és virult belőle idegen, élősdi bolt.
Solymosi Eszter hiába sírsz, cserben hagyott a nagy világ,
Mint ahogy, pusztuló néped, s láncravert árva hazád.
Solymosi Eszter hiába sírsz, cserben hagyott a nagy világ,
Mint ahogy, pusztuló néped, s láncravert árva hazád.