Tudom, hogy nem szereted a macskákat, de talán engem megszerettél. Nincsenek nagy igényeim, mint egy kutyának. Kérlek, próbáld megérteni, én akkor vagyok boldog, ha hozzád bújhatok. Nem kell, hogy megetess, megvakargasd a hasam. Nem várom, hogy átvedd életem minden felelősségét. Nem kell eldöntened, mikor kell sétálnom, mikor játszanom. Csak engedj be magad mellé, ha hazatérek. Bújjunk össze csendben, mintha csak mi ketten léteznénk. Ölelj akkor is, ha megtépve, sebzetten jövök haza. Ne kérdezd ki bántott, hagyd meg a büszkeségem. Had érezzem, melletted én vagyok a legerősebb. Engedd, hogy szeresselek úgy, ahogy én tudok szeretni. Csendben, mélyen. Ha nem értesz, akkor csak fogadj el, mert „én neked adtam a szívemet”