Bemutatkozok Németh Dániel vagyok, de mindenki csak vodanak hív. Az önéletrajzom szerintem is olvashatatlan, tegnap elhagytam a szemüvegem, így hát ezt a kocsim szélvédőjén keresztül írtam. De végül is tudom kívülről is, mert ismerem magam. 1987 október 8-án születem az Egyesült Államok New York államától 17800 km keletre fekvő Budatétényben. Szüleim nem tehetek semmiről, anyám benszülöt, apám kint várt. Mivel soha se sportoltam, ezért az évek folyamán a mellbimbóim egymástól mért távolsága konstans értéknek bizonyult. Szóval szegény gyermektelen családban nőttem fel. Apám Berlinnél eleset, de később felsegítették. Egyébként 20 évig volt egyetemista, mert anyám azt mondta, hogyha végez hozzámegy feleségül. Iskolában szorgalmasan tanultam először matematikával próbálkoztam, de a t. nő keresztül hozta a számításaimat. Utána kémiával próbálkoztam és felejthetetlen perceket töltöttem a levegőben. Énekelni 8 éves koromban a fürdőkádban kezdtem itt figyelt fel rám 36 szomszédom, köztük egy lemezkiadó igazgatója is, aki meghalván klasszikus ZSÉ-re hangolt hangomat azonnal lemezszerződést ajánlott. Mamár 15 cd tudhatok magamnak, mindegyiket különböző előadótól. A börtön élet után jeleneztem az egyetemre, ahol sikerült belopóznom a rektor szobájába és diplomát szereznem. Van egy pici beszédhibám is, mert ez kölcsön protézis.