...
Jelentésed rögzítettük. Hamarosan intézkedünk.
Evans Michelle Krisztina - egy leukémiás kislány harca a rákkal
Nagy utazás
Elindultam a Bethesdából
átrobogtam a kicsi mamámon,
nem boldog a látványtól.
KMáv korházon,
Mamám -- MR a kezében-
állt remegve az előtérben.
Láttam könnyeit törölte mosolyogva,
„Meggyógyulsz, minden rendben lesz!" -- mondta.
Mintha egy vonat száguldana velünk,
újra a neurológusnál ültünk.
Sürgetve küldött át a sebészetre,
onnan kiút sajnos sokáig nem lett.
Nem örültem, hogy bekerültem,
de mit tehettem volna mást,
sürgős volt a komoly agyműtét,
készen várt a kórházi ágy.
Borotválás után műtét,
aztán agyhártyagyulladás,
hazamenni vágytam végre,
de a vonatom vitt tovább.
Rázós mentőautó hurcolt,
hideg és kényelmetlen volt.
Onkológiára vitt el,
sovány, kopasz gyerekekhez.
A tv melletti ágyat kaptam,
nem volt rácsa, majdnem kizuhantam.
Előbb Nóri jött a felvétellel,
később Szilvike a vérvétellel.
Aztán sokszor sírtam, könyörögtem,
kiáltottam: Ne szúrj meg! Ne szúrj meg!
Ő meg csak mondta: nevem Szilvike,
nem pedig „ne-szúrj-meg-ne-szúrj-meg"!
Már az első kemótól megkopaszodtam,
a sugárral le is soványodtam.
Csont és bőr, nagy szemű, kopasz harcos lettem,
mint az onkológián minden más gyermek.
Gyenge, nagyon erős,
a kegyetlen rákkal küzdő,
élet és halál közt lebegő,
fájdalmában is reménykedő.
A kemók gyötrelmei után
még a transzplantáció várt rám.
Hidd el: nem volt leányálom!,
de utólag sem sajnálom.
Jólesett a jókedv és szeretet,
erősödni is sokat segített;
így pályám már jó irányba fordult,
a kopasz harcos végül meggyógyult.
Járjuk az élet napos oldalát,
én és szerető, kicsinyke Mamám.