A víz alatti háború leghíresebb áldozata vitathatatlanul a Lusitania volt, melyet 1915 május 7-én süllyesztett el egy U-Boot torpedója. A majdnem 2000 utast szállító gőzös brit tulajdonban állt, az eset azonban komoly felháborodást keltett az Egyesült Államokban, mivel fedélzetén 128 amerikai állampolgár is utazott.
Németország ebben az időben még igyekezett elkerülni a tengerentúli hatalom hadba lépését, ezért vállalta, hogy az U-Bootok legénysége torpedózás előtt meggyőződik arról, hogy nincsenek civilek a hajókon, ám ez a gyakorlatban később teljesíthetetlennek bizonyult.
A New Yorkból Liverpool felé tartó hajót az ír partoktól nagyjából 15 kilométerre süllyesztette el egy német tengeralattjáró.
Az angolok szinte azonnal kalóztámadásnak minősítették az agressziót, az Egyesült Államokban pedig a tragédia nagyban hozzájárult a németellenes hangulat felhergeléséhez.
A korabeli német érvelés, azzal indokolta a támadást, hogy a hajót az ott szállított fegyverek miatt küldték a tenger fenekére.

A bejelentés szerint közel négymillió, Amerikában gyártott Remington .303-as töltényt találtak az utasszállítóban. Ez egyben azt is jelenti, hogy Winston Churchill az Admiralitás első lordjaként pontosan tudhatta a támadás pontos okait: egy korábbi levelében a politikus arról írt, hogy az angolok ügyének nagyon jót tenne egy hasonló német támadás. A búvárok felfedezése egyben arra is magyarázatot adhat, hogy a hajó egy egyszerű torpedótalálat következtében miért süllyedt el alig 18 perc alatt. Ráadásul a 764 túlélő közül többen is beszámoltak egy második robbanásról, aminek eddig nem volt magyarázta, ám a lőszerek jelenléte ennek okát is megadja.
----------------------------------------------------------------------------------
Az új kutatás során nem találtak bizonyítékot a brit kormányt ért támadások igazolására, s a túlélők elbeszélései szerint is a kazán okozta a második robbanást. A kutatócsapat leszállt a tenger fenekére is, hogy a 90 méter mélyen fekvő roncsokat tüzetesebben megvizsgálja. Majd egy sor ellenőrzött robbantással tesztelték, mi is okozhatta a második robbanást. A túlélők feljegyzései alapján nem tűnik valószínűnek, hogy ezt a lőgyapot okozta, mivel az azonnal felrobbant volna, nem pedig 15-20 másodperces késéssel. Azt az elméletet is megcáfolták, miszerint a második robbanást egy szénpor öngyújtó idézhette elő, mivel ez nem lett volna elég egy akkora szerkezeti károsodás előidézésére. Köztudott, hogy töltények is voltak a raktérben, azonban ezek nem minősültek háborús „lőszernek”, így szállításuk egy személyszállító hajón engedélyezett volt.

Ehelyett a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a második robbanás valóban a kazánból jött, amely azonban egymaga nem okozott volna jelentős kárt. Úgy vélik, a gyors süllyedést egyszerűen a jól irányzott torpedótalálat idézhette elő.
Az utasokat a németek jóval a hajó kifutása előtt, fizetett újsághirdetésekben figyelmeztették.

............................................................................................

Másrészről Edward House és Edward Grey amerikai és angol külügyminiszter, már jóval a hajó elsüllyedése előtt pontosan kielemezték, hogy egy hasonló kaliberű hajó elsüllyedése az amerikaiakat a háborúba való belépésre fogja ösztökélni.
Így nagyban felmerül a szándékosan a végzetébe küldött, előre látott esemény lehetősége is mivel ez a bankoknak nagyon is jól jött volna és hatalmas profitot eredményezett volna.
Mivel minden háború valakinek hatalmas üzlet, viszont az elhúzódó háború Amerikának egyáltalán nem volt üzlet, hiszen bent ragadhattak volna az Európának kölcsönadott hatalmas pénzei, ráadásul a kereskedelem is meg volt lőve a blokád miatt.

http://indafoto.hu/lohere/lusitania