Álmatlanul
Nem tudok aludni, így gondoltam írok ide néhány sort úgymond bemutatkozás képen.
Most egy megyei kórház mosdójába jöttem ki, mert nem akarom zavarni a többieket. Éjfélt elmúlt. Ma már nem akartam altatóval elaludni így egy órája bevettem, de sajna semmi hatása, ebből megint csak forgolódás lesz. Talán a katonaságban volt utoljára szerencsém a csoportos horkolás élményét átélnem. Hárman vagyunk a szobában, ők most ujj „husik” és reggelre, ugyanúgy ahogy az előző két öregúr majd kijelentik, hogy ők sem aludtak egy percet sem az éjszaka. A fájdalomcsillapítót viszont először dugtam a fiók mélyére. Volt egy komolynak mondható műtétem, amit már nagyon vártam. Végre túlestem rajta és most úgy érzem ez egy választóvonal valahol, az életemben.
Az utóbbi pár évben nem mennek jól a dolgaim. Nem tudok egyszerűen egyenesbe kerülni és az egészségem is rohamos módon romlott. Talán innentől kezdve kedvezőbb irányba lendül a szerencsekerekem. Szinte csak idősekkel voltam, va-gyok összezárva, de ez abszolút nem baj, a horkolást leszámítva. Mindig jól kijöttem és szerettem is az idősebb embereket szinte egyből megtalálom velük a közös hangot. Ez most is beigazolódott, hiszen az összes magától ajánlotta fel a generációnyi korkülönbség dacára öt percen belül, hogy tegeződjünk. Régóta tudom, hogy a tisztelet nem ezen múlik. Ezért ha megengeded kedves barátom így ismeretlenül is, én is tegezni foglak téged, ahogy eddig is tettem.
Igazából nem akarok és nem is fogok semmi konkrétumot írni magamról, mert nem a személy a lényeg, hanem az a rez-gés, amit megpróbálok befogni eltompult antennáimmal és továbbítani azoknak, akik ugyanezen a rezgésszámon élnek.
Egy valaki vagyok ama tizenötmillió magyarnak, amelynek te is a része vagy. Egy csepp vagyok, abban az óceánban melyből az emberiség egységet alkot, hol ilyet, hol olyat. Az életünk is csak egy pillanat mely előre megvan írva. Kinek húsz év adatik, másnak százhúsz ezt nem nagyon tudjuk döntő módón befolyásolni a lényeg, hogy ne köpjem szembe magam, ha visszagondolok a múltamra. A föld is csak egy porszem a végtelen galaxisban, és ha hinni kell, valamiben inkább hiszek ebben a csodálatos és minimálisan ismert univerzumban, mint bármely konkrét vallásban.
Egy pár éve vettünk egy gépet és onnantól kezdve hamar rájöttem, hogy a nett nem csak hülyeségek és pornóoldalak gyűjteménye, hanem egy végtelen és kimeríthetetlen könyvtár, ami szinte mindig kéznél van, ha van egy kis szabadidőd.
Ami engem elsősorban érdekel: első helyen a történelem. Mindegy, hogy ez ősmagyar történelem. a kedvenc középkori vagy újkori, esetleg a rendszerváltást megelőző időszakig terjed. Ugyanúgy lehet egy embercsoport, mint egy meghatá-rozó vagy érdekes személy. Szerintem egy olyan időszakban van szerencsénk élni, amikor a modern technika lehetőségé-vel élve hangfelvételeket és filmfelvételeket lehet készíteni apánkkal, nagyapáinkkal, melyek, ha egy kis interjúra tudjuk rávenni őket, egy pár év múlva páratlan kincs lesz majd a családi archívumban. Hidd, el a pillanat nagyon hamar elszáll, és később hiába szeretnéd már nem lesz rá módod, hogy pótold. Én egyébként családfa kutatással kezdtem és mondha-tom majd két év hobbi, míg sikerült az 1800-as évekig visszavezetve, mindenkiről minden lényegesebb információt összegyűjtenem egy pár mondatos életrajzzal, képekkel egyetemben. 350 konkrét személynél leálltam, mert eljutottam, odáig amit akartam, ráadásul innentől kezdve fizetősé vált volna a történet. Vallom, hogy ha nincs, múltad s nem ismered a gyökereidet akkor jövőd sincs, és ne várd, hogy halálod után öt évvel beszélni fognak még rólad. Nemrégiben a rádióban hallottam egy tanárember hasonló feladatott adott egy kis faluban a gyerekeknek. Keressék fel a nagyapát, dédnagyapát és kérdezzék meg és jegyezzék, fel mit válaszolnak mi is történt ak-kor ott a faluban, háborúban, vagy messze száműzetésben. A feladatot a gyerekek kiválóan megoldották, sok érdekes új (régi) feledésbe merült történetre derült fény. Sok gyerek ezáltal került szorosabb, akár baráti kapcsolatba, a sarokba ültetett lassan csak megtűrt tatával, aki két hétig újra embernek érezte magát. Megemelem a kalapom a tanár úr előtt, aki azokra a régi és kihalt ritka tanítókra emlékeztetett aki, már az én időmben is talán csak egy esetleg két nevelőt jellemzett, és akik nem feltétlenül a tantárgyat tanították, hanem magát az életet.
Szóval, amikor egy honlapra feltöltöttem én, is mint sokan mások egy képet, majd egy pár videót, nagyon érdekesnek találtam, hogy azt akár másnap már több ezren, akár több tízezren is megtekintették. Ez egy helyi oldal volt. Gondoltak egyet és egyszerűen megszüntették a több ezer ügyfél eme szolgáltatását és töröltek mindent és csak az maradt, amit ők töltöttek fel. Arra jó volt, hogy kedvet kapjak arra, amit bárki csinál mostanában a facen. Tehát ha olyat találok, amit érdekesnek találok azt valahogy megosztani másokkal is. Ezért hiába tagadom, hogy nem érdekel a nézettség, mégis tudok örülni, ha nem csak százas a szám, ami a videó vagy egy fénykép alatt jelzi eme nézettséget. Tudom könnyű és nem illik más ékességével dicsekedni, de hát nem is azt teszem. amikor egy érdekes videót, általában újra feltöltök, hisz ez által, ha az illetőnek nem vagyonszerzés volt a célja, akkor csak ő is örülhet, ha általam több nézőhöz juthat el a mondanivalója. Igyekszem a szerzőt, ha tudom a forrást lehetőleg mindig feltüntetni. Ebből nekem soha egy forint hasznom még nem származott. Tehát megszűnt az oldal, miközben rátaláltam az Indavideóra az Indafotóval egyetemben. Az Inda témát csak kis hazánkban lehet elérni, ezért ha szerkesztettem egy kis videót nekem tetsző képekből, akkor azt nem csak a magyar weblapra töltöttem fel, hanem egyúttal a You-Tubera is, hátha érdekelhet mást is a világon. Először sokkal ha-marabb sikerült elérni a 300-as feliratkozást a legnépszerűbb csatorna megosztón, mint amihez megint közelitek, miután törölték a profilomat mivel volt a videók között három erdélyiekről szóló film, mely nagyon belekívánkozott a mes-terségeket bemutató videók közé. Rendszereztem és csoportokba felosztottam az általam érdekesnek találtatott, videó-kat így te barátom, ha unatkozol és böngészed az oldalam és tegyük fel, hogy csak a Jazz vagy a művészet esetleg a kato-naság érdekel, akkor csak azon sorban lévő videók közül csemegézhetsz. Igyekszem a gagyit kerülni, így mindenki talál-hat magának érdekes felvételeket. Leírom és ígérem, hogy akár kép, akár filmrészlet az, amelynek tulajdonjogával rendelkezel és azt én jó szándékom ellenére érdeket sértve felhasználom, akkor elég egy üzenet és én azt azonnal kérdezés nélkül törlöm, elnézést kérve tőled. Túl sok munka van már ebben az oldalban is ahhoz, hogy ha újra eltűnök az éterből, újra kezdjem.(Nem fogom!) Ez az eset idáig szerencsére csak egyszer fordult elő, tehát azért megpróbálok körültekintő-en táncolni a borotva élén, bár tudom ez nagyon vékony mezsgye, de szeretek kockáztatni, ha kell. A tartósan feliratkozók számának a fele külföldi, 70 % férfi, 30 % hölgy évek óta. (Az a baj, hogy mindig elkalandozok, mert az egyik gondolatból, jön a másik, utána meg nem tudom majd sohasem befejezni.)
Tehát mi érdekel még? A politika, persze inkább a régebbi a rendszerváltás előtti, mert a mostanival sajnos nekem is tele van a hócipőm. A ritka kor dokumentumok, ha rátalálok egy külföldi oldalon bármire, ami Magyarországon történt ré-gebben, de esetleg itt hazánkban még nem ismerik.(Ez a legjobb.) A zene minden műfaja, a régészet, a régi várak, kastélyok és templomok. Az egyház, de nem csak a szent egyház, hanem legalább annyira az álszent egyház is. A hadtörténet, a háborúk és a csaták, stratégiák, fegyverek. Kiemelt helyen a szörnyű 2. Világháborúval. A sci-fi, csillagászat, idegen civilizációk régen a földön és az ezotéria. A hitvilág, a régi Egyiptom és a közel kelet. Mai háborús helyzetek és góc pon-tok a földön. Magyarország, hagyományok.
A szépség, lehet az egy szép láb, egy szép szobor vagy festmény, vagy egy szép zongoradallam. Egy gyönyörű, de nem ismert táj. Na jó befejezem mert ezt úgysem hiszed el, pedig még tudnám sorolni  mert ezek csak a kedvencek. Azt sze-retem, még ha el tudok kapni egy hangulatot egy érzést, és ha az esetleg hat az már boldogság. Egy igazán jó könyvért vagy filmért, eladnám a lelkem is.
Amit mostanában kezdenek érdekelni, természetesen azt nézik meg a legkevesebben, de ezt mégse bánom, mert nem akarok cuki kiskutyákról se nagy pofára esésekről feltenni semmit.
Álszerénység nélkül ki kell jelentenem magamnak, hiszen még a családom sem tudja, hogy ezzel szórakozok, de a számok, ahogy a sportban szoktuk mondani nem hazudnak.
Az Indafoton (bár tisztában vagyok vele, hogy csak megtűrt személy vagyok, mivel kattintások által megtalálnak rajtam keresztül arra tényleg érdemes fotósokat), szóval 1.7 millió kattintás az nem kevés szerintem. Most átlag napi 1500 néző.
Az Indavideón a legnézettebb videó az én általam közzétett kb.1.2 millió magyar néző, összesen majd 12 millió, de volt olyan videó is, amíg a külföldit is beleszámolták (Három az egyben, azt hiszem a címe) melyet 22 millióan néztek meg. Erre mondom, hogy senki ne mondja nekem, hogy a kis Koreai zongorista leányzó nem örült ennek és valamilyen formá-ban anélkül, hogy tudna rólam esetleg pozitívan befolyásolhattam esetlegesen későbbi életét is.
A legtöbbször kedvencelt is az én általam közzétett az enyém. Mindez úgy, hogy megtűrnek, esetleg havonta kiemelnek egy két videót, de nem vagyok kiemelt feltöltő. Ennek is tudok örülni, mert ezáltal eljuthat egy két új emberhez, akár hozzád kedves barátom ki esetleg eljutottál eme sok sületlenség olvasásában e mondatig, szóval hozzád és megnézel ezáltal egy olyan videót, amit én szerkesztettem és számomra értéket jelent valamiért. (Ezek nagyon ego-s nem hozzám illő mondatok voltak, de tények.)
Nem szoktam szinte soha visszaolvasni, utólag rágódni a leírt mondatokon. Az mindig csak azt a hangulatom és aznapi érzésemet tükrözi. Lehet, hogy egy hét múlva teljesen más jönne elő belőlem. Amennyiben egy képnek, videónak címet adok, azt írom le, ami az első 5 másodpercben eszembe jut. Ezért biztosan van sok butaság is az elmondottakban, de azért próbálok utánanézni a dolgoknak, mert azért tudom, hogy az adott szónak súlya van.
Zárásképp: Amit leírok, vagy szerkesztgetek, az a pillanatnyi hangulatomat nagymértékben tükrözi és csak egy játék, amelynek igazából semmi tétje, de ha el tudom rabolni a gondolatod egy kis időre, kizökkenteni a mókuskerékből öt percre, annak fogok örülni, annak ellenére, hogy csak lelki társak leszünk egy elképzelt valóságban.
Amire a legbüszkébb vagyok az éppen a legnagyobb teher is, mégpedig az hogy Magyar vagyok!
Javaslom, érezzél így te is, mert ha csak egy kicsit beleásod magad őseink életébe, onnantól kezdve, csak egyenes derék-kal és bárkivel dacolva mosolygósan nézhetsz a jövőbe. Mostanában egyre jobban lemerem írni azt, amit, gondolok, bár az Indavideón is csak az egy szavas vagy mondatos videókat részesítik előnyben, amit nagyon helytelen gyakorlatnak tartok ebben a kifacsart világban.
Eltelt egy óra, ezzel az írással, 4 órákkor meg beront a nővérke mosdatni, szerencsére már nem engem. Úgyhogy befejezem, de ide otthon majd beteszek egy linket, amit sikerült kivágnom egy száz éve elfelejtett riportból. Ez az összetett mondat kifejezi mindazt, amit hirtelen itt összezagyváltam, számomra ebben a mondatban nagyjából minden benne van, ami fontos.
https://www.youtube.com/watch?v=Qj5G7R-8rbQ
Megígértem nem mondok magamról semmit, mégis sok mindent megtudhattál rólam.
Kívánom, legyen olyan szerencsés az életed, amilyennek szeretnéd.
2015.március 15