2018.05.04.
Négy évvel ezelőtt egyszer csak beszakadt a meder és a Jenői-patak vizét elnyelte a mélység Bánkon. Kutatócsoport alakult, hogy kiderítse, víznyelő vagy barlang rejlik-e a mélyben. Munkatársaink útra keltek és 23 méterrel a föld alá merészkedtek, hogy megtudják, mi folyik Bánk alatt.
A helyszín, a bánki labdarúgó-pálya mellett lévő hatalmas, tölcsér alakú mélyedés egy száraz patakmeder. Hogy miért száraz a meder? Azért, mert 2014-ben a Jenői-patak medre beszakadt és a keletkezett tölcsér elnyelte a patak vizét. Itt indult a bánki kutatások története. A csapat tagjai a legkülönbözőbb szakmákban tevékenykednek a hétköznapokban: van köztük informatikus, barlangkutató, geológus, közlekedésmérnök, de még egykori katona is. Mindenki rendelkezik szakmai tapasztalattal.
Figyelemmel követi a munkálatokat a kormányhivatal
A kormányhivatal a kutatás eddigi és jelen állása szerint nem illetékes az ügyben, ugyanakkor magánszemélyként szakembereik és vezetőik is érdeklődő figyelemmel kísérik a munkálatokat. Amennyiben a kutatás a továbbiakban bármikor eredményre vezet, az teremthet olyan helyzetet, amelyben a Nógrád Megyei Kormányhivatal – és nagy valószínűséggel ezen belül a Salgótarjáni Járási Hivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztálya – illetékessé válik, ekkor a vonatkozó törvények és jogszabályok szerint fognak eljárni, a lehető legrövidebb idő alatt.
A kutatásvezető megkeresésére dr. Szabó Sándor kormánymegbízott magánszemélyként egy jelképes összeggel pénzbeli támogatást is nyújtott már a munkálatokhoz. A Nógrád Megyei Kormányhivatal vezetése többször is járt már a helyszínen a kutatás elindulása óta, az ottani törekvéseket a Rétsági Járási Hivatal vezetője, Dudás György is kiemelten kezeli. A hivatalvezető is elkötelezett a kutatás iránt, térségi kapcsolatrendszerének segítségével és közbenjárásával többször is sikerült már orvosolni különböző felmerült problémákat és a jövőben is a kutatást végzők segítségére lesz.
A Nógrád Megyei Kormányhivatal a természet- és környezetvédelmi ügyek terén hatósági feladatokat lát el, így az ilyen és hasonló kutatások célzott pénzbeli támogatása nem feladata, a szervezetnek erre nincs sem felhatalmazása, sem lehetősége.
A kutatást vezető Szenthe István elmondása szerint fontos, hogy ők nem a kalandot, hanem a közhasznú eredményt keresik ebben a munkában. A természetvédelmi hatóság megállapította, hogy nem víznyelőről van szó, tehát nem barlangban tűnik el a víz, a kutatás támogatásra nem méltó. Ezek után a saját kezükbe vették a sorsukat és a bánki önkormányzat, illetve a környékbeliek segítségével hozzáláttak a munkához.
A geológus elképzelése szerint az eltűnt patak vize egy, a mélyben lévő barlangba folyt. Céljuk, hogy ezt a barlangot megtalálják. Ehhez először geofizikai kutatást is végeztek – egy magáncég segítségével –, amely során kiderült, hogy a terület alatt üregek találhatóak. Miután megkapták a kellő engedélyeket, el is kezdtek egy kutatóaknát mélyíteni az eltűnt víz nyomában. Felmerül a kérdés, hogy miért pont itt?
– Itt mutatta meg magát a lehetőség, hogy a víz útját követve megtaláljuk a mélyben lévő üreget – mondta Szenthe István.
A faanyagból, szerszámokból és anyagi támogatásból álló magánadományoknak köszönhetően létrejött egy kis kutatóállomás. Ez alatt jelenleg huszonhárom méteren folyik a munka – a kutatók szabadidejében – immár több mint 260 munkanapja. Nap mint nap kihívásokkal kell szembenézniük, ezek egyikét például a mélyből, meleg vízből feltörő gázok jelentik. Minden leszállás előtt gyertya leengedésével ellenőrzik a levegő minőségét és szükség esetén mesterséges szellőztetéssel biztosítják a biztonságos munkavégzést.
Amikor ott jártunk, mi is leereszkedtünk a mélységbe, hogy lássuk, hogyan is dolgoznak a bánki kutatók. Miután megkaptuk az elengedhetetlen felszerelést – a gumicsizmát, a sisakot és az overállt – elindultunk a létrákon lefelé a mélybe. Kalauzunk, Szenthe István minden fontos szabállyal megismertetett minket és ügyelt a biztonságunkra.
Miközben méterről-méterre araszoltunk lefelé, olyan, a szakmában elengedhetetlen fogalmakat ismertünk meg, amelyeket a bányászok biztosan ismernek: ilyen például a járóosztály, a szállítóosztály vagy éppen a szállítás jelzései, ez utóbbi a rádió mellett nagy segítség a felszínnel való kommunikációban. Volt alkalmunk ezeket is kipróbálni, miközben belekóstoltunk a föld mélyén végzett munka nehézségeibe. Kézi erővel, hagyományos bányász eszközökkel végzik, csákány, ásó, lapát, vödrök és csörlő segítségével.

Jelenleg huszonhárom méter mély az akna, ahol vízszintes irányban haladva nagyjából négy méternél tartanak a kutatók. Előfordulhat, hogy a víz útja ismét függőlegesen halad majd tovább, ami technikai nehézségeket okozhat, de nem szegi a kutatók kedvét. Négy év alatt ugyanis egyszer sem merült fel arra utaló jel, hogy az alapkoncepció hibás lenne. Nem kételkednek abban, hogy elérik a kitűzött célt és megtalálják a barlangot a mélyben.
Jó szerencsét! – búcsúztunk el egymástól.
Amennyiben támogatnák a kutatást, megtehetik a következő számlaszámon:
Bánk Önkormányzat számlaszám: 11741031-15452362
e-mail: penzugy@bank-falu.hu
Kiemelt fotónkat készítette: Bakos László, NMH