Thürmer Gyula beszéde a Magyar Kommunista Munkáspárt 23. kongresszusán, III/3.
***
Mi a mi válaszunk? A mi válaszunk az, elvtársak: amíg a tőkés rendszer Magyaror-szágon létezik, addig arra kell törekednünk, hogy korlátozzuk a tőkét. Hogy meddig létezik Magyarországon a tőkés rendszer, sok mindentől függ. Nemcsak tőlünk. És ez egy lényeges dolog, hogy kimondjuk, nemcsak tőlünk. A magyar kapitalizmus döntő mértékben függ a nemzetközi kapitalizmustól. Tudjuk, hogy az Európai Unió válságát úgy átmenetileg kezelik, és nagyon durva eszközökkel kezelik. Márciusban megálla-podtak arról, hogy lényegében Németországnak rendelik alá az európai gazdasági kormányzást. Erre nem volt példa az elmúlt évtizedekben a második világháború óta. De vajon sikerrel jár-e a kapitalizmus ilyen új erőfeszítése? Mi van, ha nem? Mi van, ha az euró összeomlik? Mi van, ha ezt követően az egész rendszer öszeomlik? Azt gondolom, hogy ahogy ez történt 1848-ban, ha Párizsban elindul valami, most történetesen elindult Athénból, Lisszabonból valami, akkor az előbb-utóbb el fog jutni Bécsbe, és el fog jutni hozzánk, Budapestre is. Azt is tudjuk persze tapasztalatból, hogy nem előbb. Petőfi Sándor még ott iszogatná még ma is a jó ízű vörösborát a Pilvax kávéházban, ha Bécsben nem tör ki a forradalom. De Bécsben kitört a forradalom, és másnap nálunk is ki lehetett robbantani a forradalmat. Ezért arra a kérdésre, hogy mikor érkezik el ahhoz a ponthoz a magyar kapitalizmus, hogy innen tovább már másra van szükség, azt nem tudjuk megmondani, de a változás esélye benne van a mindennapjainkban.
Ki korlátozhatja a tőkét, elvtársak? Hát egy biztos, hogy mindig kevesebben. De a néptömegek korlátozhatják. A néptömegek azok, amelyek rákényszeríthetik a hatal-mon lévő polgári tőkés erőket, hogy a kormányzat, az állam erejével végrehajtsák a tőke korlátozását. Ehhez azonban többre van szükség annál, ami ma történik. Ma sokan ébredeznek a kapitalizmussal szemben, sokan próbálnak valamit tenni. De ezek egyedi, elszigetelt esetek. A mi javaslatunk ezért más. Fokozatosan találjuk meg azokat az erőket, szervezeteket, embereket, tényezőket, akiknek és amelyeknek bajuk van a kapitalizmussal, a kapitalizmus rendszerével. Találjuk meg azokat, akiket a kilakol-tatás veszélye fenyeget. Találjuk meg azokat a fiatalokat, akik munka nélkül kezdik meg az életüket, és ez nem kevés. Egyetemisták 80 százaléka. Találjuk meg a munka-nélkülieket. Találjuk meg azokat az idősebbeket, akik nem tudnak munkát találni, elbocsátották őket. Találjuk meg a gyerekeiket egyedül nevelőket. Találjuk meg a nehéz helyzetbe került nők szervezeteit. A szakszervezeteket, a civil mozgalmakat. És sok mindenki mást. Találjuk meg őket, és próbáljuk meg azt a közös nevezőt megtalálni, amely egy cél felé visz bennünket a kapitalizmus elleni küzdelemben. Erről szól a Munkáspárt mostani programtervezete.