A Rákóczi 1. sz. barlang egy barlang, amely az Aggteleki Nemzeti Parkban, az Esztramos-hegy belsejében található. Magyarország egyik különösen változatos és gazdag formavilágú, fokozottan védett barlangja. Ez az egyik legszebb, idegenforgalom számára megnyitott barlang hazánkban. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része.
Leírása
Megközelíthető Bódvarákó felől. A településhatár tábla előtt balra kell fordulni és onnan egyenesen, körülbelül egy kilométerre, a már nem működő bánya területén található a jegypénztár, ahonnan óránként indulnak a látogatócsoportok. A barlang az Esztramos hegyi kőfejtő egyik, felhagyott bányatáróján át, mintegy 160 méternyi séta után érhető el. Az ugyanabban a táróban nyíló Rákóczi 3. sz. barlang bejáratától 33,5 méterre van a bejárata.
Különlegessége a különféle képződmények változatossága és egymásra települése. A barlang falait nagyon változatos formájú és színvilágú képződmények borítják, például több rétegben egymásra rakódott cseppkövek, különféle borsókövek, szegfűkalcitok és aragonitbokrok. Megfigyelhetők a barlangban nagy méretű cseppkőfüggönyök, cseppkőzászlók és tömegesen előforduló heliktitbokrok, valamint gömbüstök. A barlang alján két barlangi tó található és a járatainak a nagyobbik része a víz alatt helyezkedik el.
A barlang a triász mészkőben keletkezett és függőleges hasadékok mentén alakult ki, részben vízszint alatti oldással. Kordos László szerint a területen, a pliocén óta csökkenő karsztvízszint a jellemző, ez játszhatott szerepet járatok és az az üstös oldásformák kialakulásában. A tavak mai vízszintje a Bódva középvíz-szintjével egy magasságban helyezkedik el. A barlangban talált ásványok alapján sokan melegvizes, illetve kevert vizes eredetet feltételeznek. A mélysége 61 méter, a magassága 18 méter és a függőleges kiterjedése 79 méter. A lezárt barlangot villanyvilágítással látták el, vas járószintekkel, lépcsőkkel és létrákkal építették ki. A nagyközönség számára szakvezetéssel, egész évben látogatható, maximum 10 fős csoportokban.
A Tornaszentandráson található öt fokozottan védett barlang egyike, a másik négy az Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege, a Rákóczi 2. sz. barlang, a Rákóczi 3. sz. barlang és a Rákóczi-oldaltáró barlangja. Az Esztramos-hegy hat fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik öt az Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege, az Esztramosi Földvári Aladár-barlang, a Rákóczi 2. sz. barlang, a Rákóczi 3. sz. barlang és a Rákóczi-oldaltáró barlangja.
Kutatástörténete
A barlang felfedezéséhez az Esztramos-hegyen folytatott bányászati tevékenység vezetett, de ez a tevékenység volt az okozója sok barlang pusztulásának is. Az Esztramoson az 1830-as évektől vasércet fejtettek, 1948-tól mészkőbányászatot folytattak. A bánya legalsó, úgynevezett 7. szintjén, egy 1920-as években készült vágatból kiinduló, érckutató táró hajtása során, az 1950-es években lyukadtak be az addig ismeretlen barlangba. A táróhoz képest keresztirányú hasadékrendszerrel kezdődő barlangba a bányászok sokáig a vágathajtás és a lenti munka során termelődő meddő kőzetet öntötték, hogy számos más üreghez hasonlóan, teljesen eltömedékeljék azt, de a barlang olyan nagynak bizonyult, hogy a tervükkel felhagytak. Ez a törmelék jelentősen megnehezítette a későbbi, víz alatti kutatómunkát. A barlang első térképét 1958-ban Venkovits István készítette el.

A kutatása csak az 1960-as években kezdődött meg. 1964-ben a Vámőrség Barlangkutató Csoportja, Szilvássy Andor és Szilvássy Gyula vezetésével kezdett az akkor még Öreg-barlang néven emlegetett barlang kutatásához. A törmeléklejtőn leereszkedve egy termet és egy tiszta vizű tavat találtak, amelyet gumicsónakkal jártak be (I. sz. tó). Némi bontás után egy másik, nagyobb méretű termet és egy nagyobb tavat (II. sz. tó) találtak. A kutatók javaslatára II. Rákóczi Ferencről nevezték el a barlangot, illetve az Esztramos-hegyi barlangcsoportot. Még az 1960-as években megkezdődött tavak intenzív kutatása, amelynek jelentős lökést adott, hogy szintén a 7. szint egy új bányatárójában újabb nagy méretű barlangra, a Rákóczi 2. sz. barlangra bukkantak, amelynek a tavaival a kutatók keresték a víz alatti kapcsolatot.
1968-ban a Delfin könnyűbúvárai a II. sz. tóban, 1971-ben az MHSZ Tatabányai Bányász Könnyűbúvár Klub tagjai az I. sz. tóban kerestek újabb járatokat, de 22 méteres mélységnél nem jutottak lejjebb, valahol a beöntött meddő, más helyen a terem mennyezetéről leszakadt omladék állta el az útjukat és nem találtak járatot az újonnan felfedezett, másik barlang felé sem. Újabb levegős folyosókat csak 1975-ben tártak fel a Delfin búvárai, majd víz alatti kapcsolatot találtak az I. és a II. számú tavak között. A legnagyobb elért mélység 32 méter volt. 1976-ban országos jelentőségű barlangnak nyilvánították. Az 1977. május 30-án, az előző lista barlangneveinek felülvizsgálata után összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján szintén rajta van.
Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. Az ásványtani jelentősége alapján, 1982 óta fokozottan védett barlang. 1982-ben a Ferencvárosi Természetbarát Sportkör Delfin Vízalatti Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyvben részletesen le van írva, az országos barlanglistában szerepel a neve egy névváltozatával együtt és egy térképen van a helye megjelölve, valamint a kiadvány egyik fényképmellékletében látható egy szürkeárnyalatos fénykép és ezen a fényképen apró kalcitkristályokkal bevont borsókő figyelhető meg, amely a barlangban képződött.

1990-ben a Delfin Vízalatti Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. A rendszeres kutatásoknak nem kedvezett a bányavállalattal való nehéz együttműködés és az ígéretesebbnek számító II. sz. tóhoz való bonyolult eljutás, de a bányászati tevékenység beszüntetése, azaz 1996 után az Aggteleki Nemzeti Park kezelésébe került barlang jól látogatható és kedvelt merülőhely.
A 2000-es évek közepe óta az Amphora Búvár Klub folytat kutatási és térképezési tevékenységet a barlangban. A 2003-ban kiadott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben az olvasható, hogy 650 méter hosszú, a vízszintes kiterjedése 70 méter, 61 méter mély, 18 méter magas és 79 méter függőleges kiterjedésű. A 2005-ben napvilágot látott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amely szerint 169,5 méter tengerszint feletti magasságban nyílik, a hossza 650 méter, a mélysége 44 méter és a függőleges kiterjedése 79 méter. 2009-ben megint feltérképezték a víz alatti részeket és videófelvételen rögzítették a bejárt járatokat. Jelenleg is folytatnak kutatásokat a víz alatti részeken. A 2017-ben rendezett 61. Barlangnapon az egyik túracélpont volt.
...................
Hídemberek - 54. rész: A barlang fogságában
https://www.youtube.com/watch?v=AmIaegVlX_I