Íme, eljött hát ez a nap is most mára,
De nyugi: Senkit sem ejtek majd pofára!
Csak kiosztok pár sallert rímekbe szedve,
S erre a rím, most legyen a „Medve!”

De még mielőtt ez a jókedv eltűnne,
Kapjon pár bókot a mentorom: Tünde.
Ő szembe száll simán a lehetetlennel,
S mondta, hogy jöjjek ide a testemmel…
És amit Ő mond, az meg van ám mondva,
Kocsijában bömböl az „Accalari bomba!”
Olyan Ő nekem, mint a lelkek fája,
Kezdettől lenyűgöz az intelligenciája.
S bár tömény igencsak ez a Sugárdózis,
A szépsége olyan, mint egy hipnózis…

De most jöjjön egy lány, kinek fura a palija,
A titkárnők gyöngyét úgy hívják: Anita!
Ő tartja kézben ezt a fura kis családot,
De azok a cickók, most komolyan: Sajátok?!
Hisz egy bombázó titkárnő vajon még mire jó?!
S bár a hangod, mint egy pornó videó…
A hűségedhez mégsem, fér semmi kétség,
Hozzál még kolbászt Te csabai szépség!

A következő áldozat, még mindig nem egy manus,
Te vagy az szépségem, bizony, Te vagy Gabus!
Tudod, az érzékiséged átlüktet mindenen,
S, hogy szemben ülsz velem…köszönöm Istenem!
Bár a szépséged inkább csak akadályoz Téged,
Hisz a csocsó asztal mellett 10 perc alatt véged.
S a bombázóknak ilyenkor ám meginog a hite,
Ha az arcukba kapják, hogy: Csupán 10 null ide!
De ahogy Vili bá’-nak mondta anno Magdi anyus,
Lesz még Péntek ne félj, s visszavághatsz Gabus!

A következő lány szinte természetfeletti,
Hiszen Letícia helyett Ő simán csak Letti!
Pedig a teljes neved szerintem sokkal valódibb,
Bár ez a név, hogy Letti tényleg csillámpónibb!
Eleinte fura voltál nekem, mint egy tünemény,
Mint a Selfie-ben anno az a barackos sütemény.
Ami kívülről olyan, mint egy csodás ízbomba,
De már megbánom, mikor tolom az arcomba!
Te azonban hál’ Isten nem vagy barack süti,
A lényed, az ízek skáláján, a tízest is megüti!
S igazibb vagy számomra, mint a teljes neved,
De, hogy ezzel jövök mindig, azért zokon ne vedd!

Megtörik a jég most, mert pasik következnek,
Hímek egymás között eképp szövetkeznek.
Sokszor észre sem veszitek, hogy egymásnak rohantok,
A versben most Ti jöttök értékes Rolandok!

Olyan vagy olykor, mint egy szabadnapos troll,
A Rolandok között az első vagy Apostol!
Te az lehetsz, aki rendszeresen sportol,
S a Facebookra csakis Subaru-kat posztol.
De fejtsük le Rólad ezt a túl vastag mázat,
Itt profizmus kell meg szakmai alázat!
Oké jópasi vagy s ezt mindenki látja…
De, a zárkózottságod a szemünket bántja.
Hát a fordulatszámot lassacskán vedd fel,
Mert képes vagy Te erre…tudom…a testeddel!

A szemeivel néz rám, mint egy ijedt vadkacsa,
Azt hitted, majd épp Te maradsz ki a jóból Bacsa?!
S bár olyan vagy itt néha, mint egy nyugatnémet csődör,
De mindenkit lenyűgöz, hogy milyen szépen fejlődöl!
Ezen az ösvényen haladj hát, tovább csak barátom,
Ez a mobilod már úgyis tényleg szinte a sajátom…
A jóban és rosszban így lettél hát, cinkos,
Mint egy szófukar vega sorozatgyilkos!

S bár, van ki a vicceket sértésnek tekinti,
Az tök egyértelmű, hogy nem az Indi…
S bár a biztonság látszatát köztünk elhinti,
Vele zavarban vagyok, hogy Inti vagy Indi?!
Milyen fura nevű tagok alkotják e bandát,
Hívnak itt Rolandnak esetleg Amandát?!
Csak, mert ugye Gabus, meg Indi, meg Letti,
Még, hogy Isten a saját képére teremti…
De amúgy Indi tényleg egy ideális főnök,
Ritkábban jön, mint a karomon a szőrök.
S ilyenkor is kedves, meg cukifijú tényleg,
Mi a horoszkópod: Vízöntő vagy Mérleg?!

Ám itt van köztünk még egy operatív cápa,
De ragadozó helyett, inkább Ferenc pápa!
S tudom, ne játsszak a főnök nevekkel,
De az agyamra mész ember, az iránylevelekkel!
Meglátod egyszer még Te is szabaddá érsz…
De neked tuti nincs Nintendód, ha ennyire ráérsz!
Az álmodozás már mindened átfonja,
Közben 1 hónapja nincsen a cégnek ájfonja.
Viszont iránylevélből van egy nagy rakattal,
Kicsit kéne, hogy többet beszélgess magaddal…
Amúgy cuki vagy meg tényleg, csillámpóni itt minden,
De mindenkit kezeljünk azonos szinten!
A vezető beosztás vajon minden alól felment?
Vagy hívjam főnöknek a Kiefer Shuterland-t?
Mert hiába mindig elegáns a szerkó,
Te sem vagy tudod tökéletes Ferkó!

De valaki még nem kaphatott a jóból,
Én magam sem maradhatok ki a sorból.
Ez csak egy vers, nem szentírás vagy törvény,
Csak egy tollamból indult furcsa rímörvény.
Én sem költő vagyok, csak egy láthatatlan írnok,
Kinek a nagypofájával nem is mindig bírtok.
Pedig nem szándékosan vagyok bántóan őszinte,
Csak más és más az emberek tapintatszintje.
Bár – bevallom – a tapintat soha sem érdekelt,
Az igazak úgyis kis helyen férnek el…
Szóval, ha megbántanálak, ne tedd a zsebedbe,
Hanem keress csak meg és mondjad a szemembe!
S bár tudom, hogy a hibáim nagyok,
Legbelül…talán…szerethető vagyok…

Hát, ennyi volt srácok, vége a dalnak,
Most álljanak, sorba kik verni akarnak!
Mert a közös buli ennyit még megér,
Tuti erre is született már iránylevél…
Mert mi jó csapat vagyunk, mondhatnak bármit,
Csak többet kell buliznunk együtt egy hajszálnyit!
A mi bandánkban mindenki értékes ember,
Na, jól van, már húzok el innen a testemmel!


2016.04.10.