szöveg:csipy

füst marja torkom
a közelség fényévnek tűnik
a fejem főlé lassan
ezer felhő gyűlik
minden ami számított
számithat már másnak
barátnak, ellenségnek
1 őszinte társnak
kikopott talaj
belefáradt lábak
mit mondhatnék
belehalok hogyha többé nem látlak
ne vess meg kérlek
azt megteszi az élet
a rap lett az én költészetem
tisztaszívemből beszélek
hideg a magány
én meg melegségre vágyom
nélküled bébi
rég üres az ágyam
tudom h mély a seb
a gyógyírt megtalálom
leszarom ki mit mondd a hátam mögött
te leszel a párom
betakar az álom
félek felébredni
fejemben a hangod
a sor h elég ennyi
szemedbe nézek
ölelj erősen ne engedj
én is azt teszem ha kéred
nem hagyom többé h szenvedj
megáll az idő
én meg körülötte forgok
bőrig ázott hitek
porig kiszáradt torkok
üres a tányér
de kosoltolj nyugodtan bele
ne aggódj pussym a gyomrod soha nem telik meg vele
mondd merre van a helyed, elveszett kis bárány
erre nincsnek is sinek, félre csúszhatott a vágány
lásd mivan írva a táblán,kétszínűség falva
az útirány előre , minden gyengét erre csalva
a hajába meg szalma, keress tűt a karjába
szaladj utána te marha, szived ott törik markába
szakítok a világgal, hogyha neked így könnyebb
ha úgyérzed feladtad, ennél nem juthatsz már föntebb

én tartom neked a létrát, de ha mástól várod vágom
nekem már semmi nem esik rosszul, a sors úgyis mindent megbosszul
én tartom neked a létrát, de ha mástól várod vágom
nekem már semmi nem esik rosszul, a sors úgyis mindent megbosszul


füst marja torkom
a közelség fényévnek tűnik
a fejem főlé lassan
ezer felhő gyűlik
minden ami számított
számithat már másnak
barátnak, ellenségnek
1 őszinte társnak
kikopott talaj
belefáradt lábak
mit mondhatnék
belehalok hogyha többé nem látlak
ne vess meg kérlek
azt megteszi az élet
a rap lett az én költészetem
tisztaszívből beszélek

én tartom neked a létrát, de ha mástól várod vágom
nekem már semmi nem esik rosszul, a sors úgyis mindent megbosszul
én tartom neked a létrát, de ha mástól várod vágom
nekem már semmi nem esik rosszul, a sors úgyis mindent megbosszul