...
Jelentésed rögzítettük. Hamarosan intézkedünk.
Az Eagle első szériájának együléses változatát F–15A, a kétülésest pedig F–15B jellel látták el. A gépeket az új Pratt & Whitney F100 hajtómű több, mint 1:1 bevetéstömeg-tolóerő aránnyal látta el. Az először betervezett 24 mm-es Ford-Philco GAU–7 gépágyú fejlesztési problémái miatt végül a jól bevált M61 Vulcant építették az F–15-be is. A Phantomhoz hasonlóan az Eagle is négy Sparrow rakétát hordozott a törzs alatt. A széles szárny hatékony felhajtóerőt biztosított.
Az F–15A először 1972. júliusában szállt fel, majd a kétüléses, eredetileg kiképzőgépnek és ezért rövid ideig TF–15A-ként kodifikált F–15B 1973. júliusában követte. A look down / shoot down radarjával a gép képes volt az alacsonyan repülő célokat megkülönböztetni a felszíni radarvisszaverődések zajától. Az F–15-ben fedélzeti számítógép tehermentesítette a pilóta munkáját,Maximális sebesség 2,5 Mach nagy magasságon
1,2 Mach tengerszinten
Hatótávolság 4023 km
Legnagyobb repülési magasság 19 800 mElső felszállás 1972. július 27.
Szolgálatba állítás 1976. január 9.
1979-ben állították szolgálatba az F-15C/D típusokat, amelyeknek 900 literrel megnövelték az üzemanyagtartályát és új, fejltettebb elektronikát kapott. Többek között alkalmas lett az AIM-120C AMRAAM közepes hatótávolságú levegő-levegő rakéták hordozására (az AIM 7 Sparrow váltótípusa). Az F-15E Strike Eagle változat már nem légifölény, hanem többfeladatú csapásmérő változat, megerősített sárkányszerkezettel, nagyobb tolóerejű hajtóművekkel és nagy fegyverterheléssel. Jól megkülönböztethető a levegőbeömlő nyílásokra szerelt póttankokról (nem ledobhatók!) és a ráépített 6 fegyverfelfüggesztési pontról. Kétszemélyes, a hátsó ülésben ül a fegyveroperátor.