Sikerült egy másik Top-ot leküzdeni (az első a Top of Europe volt Svájcban), ez most a Top of Germany volt. Ez előbbi 3571 m magas, míg a mostani 2964 m volt.
Először lássunk néhány tényt. A csúcs két ország között oszlik meg, a kisebbik rész Ausztriáé, a nagyobbik Németországé. A német rész is két közigazgatási egységhez tartozik: Garmisch-Partenkirchen (GP) és Grainau. Az osztrák és német rész élesen el van választva, még áll a régi Alte Zolhütte (a Régi Vámkunyhó), majd a kapu felett felirat: Szívélyes üdvözlet Tirolban. Az osztrák oldalon az épület alján látszik a zászlójuk színe: piros-fehér-piros sáv. Az egyszerűség miatt Garmisch-Partenkirchenhez teszem fel a katalógusban.
Most lássuk a feljutást: az osztrák oldalról a legegyszerűbb, egy nagykabinos felvonó jön fel, közvetlenül a csúcsra. A német oldal komplikáltabb, de e miatt érdekesebb is. A klasszikus megoldás: a pályaudvar mellől indul a Bayerische Zugspitzbahn 1000 mm-es nyomtávú kisvasútja. Az első szakasz hagyományos kisvasút. Mint kiderült, Grainaunál át kell szállni a fogaskerekű vasútra. Ezt előre nem tudtuk, így a kisvasút legbelsejében ültünk le, ami később tele lett, így aki álltak vagy közelebb voltak az ajtókhoz, gyorsabban átjutottak a másik vonathoz és könnyebben jutottak ülőhelyhez. Szerencsére egy udvarias német fiatalember átadta a helyét a felségemnek. Ez azért fontos, mert a meredek pálya miatt erősen dől a vonat és a sok utas miatt kényelmetlen is (pedig előszezonban voltunk csütörtökön. Mi van nyáron?). A menetidő is elég hosszú, összesen kb 70 perc. A fogaskerekű nem megy fel a csúcsra, megáll a Platónak nevezett helyen. Igazából itt lehet találkozni a hóval, fent a csúcson alig, mivel az egy teljesen kiépített hely, csak néhány összetolt hókupac van ott.
Ha itt kiélveztük a havat, induljunk el a Gletscherbahn nevű kabinos felvonóhoz. Ez visz fel a csúcsra. Korlátozás nélkül akár többször is lehet használni (fel és le), itt nincs egyedül beléptető rendszer.
Ha felértünk a csúcsra, akkor nincs más hátra, csodálni kell a panorámát (egy jó! napszemüveg elkel itt). Több mint 200 hegycsúcs látszik jó időben és 4 ország hegycsúcsait lehet látni. Erről többet nem írok, azt tényleg látni kell.
Itt található Németország legmagasabb fekvő turistaháza: Münchner Haus auf der Zugspitze (2964 m)
Mind az osztrák, mind a német oldalon van vendéglő, nekünk az osztrák tetszett jobban, így ott ebédeltünk. Az összes pincér magyar volt és mondták, hogy a séf is az. Itt jegyzem meg, hogy úgy az osztrák, mind a német főételek adagjai lényegesen nagyobbak, mint az itthoni adagok, így mi zömmel ebédkor két levest ettünk egy főétellel, néha még így is alig tudtuk megenni azokat. Itt is volt problémánk az adagokkal, én végül is a leves felét tudtam megenni, a feleségem összesen egy almás rétest kért, de akkora adagot kapott, hogy ketten nem tudtuk megenni (én még egy bajor kolbásszal is megkínlódtam), egy kicsi azért maradt.
Javaslat. Ha valaki fogaskerekűvel jött fel, menjen le a nagykabinos felvonóval Eibsee állomásra (Eibsee Seilbahn). Ennek több előnye is van. Felfelé az út jó részét alagútban teszi meg a vonat, így nem látni semmit. A kötélpálya 120 személyes kabinja a padlóig üvegezett, jó kilátással az alászállás közben és 10 perc alatt leér Eibsee-hez. Itt át kell szállni a fogaskerekűre, majd Grainaunál a kisvasútra. Mindenhol a meglévő jeggyel lehet átjutni a kapukon. A vonalkódot kell beolvasni. Látszólag bonyolult, de zökkenőmentesen megy az egész.
Ha elolvassuk a hivatalos kiadványokat, akkor látjuk, hogy ez a kötélpálya (Eibsee Seilbahn) három világcsúccsal is büszkélkedik:
- a./ a világ legnagyobb acélszerkezetes tartópillére 127 m magas
- b./ egy szakaszban a világ legnagyobb szintkülönbségét gyűri le: 1945 m
- c./ itt található a világ leghosszabb szabad oszlopköze is: 3213 m
2023-ban 69 Euró volt a jegy a Zugspitze körtúrára.
Szerintem ennyi információ elég, végig kell csinálni a túrát tetszőleges irányba és élvezni a látványt és esetleg a kulináris élményeket is (megéri).