Egyesült Európa - szeretem, mégpedig határtalanul. Szó szerint határtalanul. A szélsőjobb úgy emlegeti hazánk államhatárait, hogy "gúnyhatár". Nos, a Trianon aljasságával meghúzott és a magyar nemzetre rákényszerített államhatárokból a magam szerény módján űzök gúnyt, és próbálok felülemelkedni a történelem politikai kicsinyességéből és hatalmas önzéséből megkreált határvonalakon. Pedig valamikor, nem is oly régen ezek a határátkelők bizony komoly és komor helyszínek voltak. Nagyon jól emlékszem, hogy amikor állt a Vasfüggöny, akkor Hegyeshalomnál milyen gyomorideggel vártuk a határátlépést. Néhai nagymamám épp elég történetet mesélt a valamikor egységes Komárom hídján megesett dolgokról... például arról, hogy anno Budapesten kellett egy engedély, amit még a komáromi HŐR Parancsnokságon pecséttel hagytak jóvá az útlevelében - ahhoz, hogy a két országot elválasztó határvonalig elsétálhasson a híd közepéig, csak azért, hogy fél órát találkozhasson a sógornőjével; aki a határ túloldalán de csak a határig mehetett, szintén ilyen engedélyezési procedúra után. El tudom képzelni, hogy mennyi levélváltás kellett egy ilyen fél órás személyes találkozás megszervezéséhez; amelyen mindkét állam 2-2 fegyveres határőre "vigyázott" a két törékeny nőre, akik a határ két oldalán állva beszélgettek egymással a híd közepén. Ma pedig szinte perc alatt átmegyünk ugyanazon a hídon - és senki nem firtat semmit, miközben szó szerint féktelenül lépjük át az egykor szigorúan őrzött államhatárt. A Schengen-i Egyezmény a mindennapi szabadságunk egy apró része, és egyben nemzetünk szabadsága is. Elvégre hányan dolgoznak ezer- és tízezer-számra a határ(ok) egyik oldalán, miközben a a határ(ok) másik oldalán laknak. Az úgymond "nyugaton" élő rokonok meglátogatása gyerekkoromban bizony már itthon, az elindulás előtt is élmény volt... mert kellett hozzá meghívólevél, útlevél, vízumok, kiutazási engedély... és jött a nagybetűs államhatár. Ahol a megfigyelő fülkében/toronyban csőre töltött géppisztollyal vigyázta a határt - és az azon átlépőket a tűzparanccsal rendelkező határőr. Ma pedig szívet melengetően az enyészeté az a határőrposzt a történelem szemétdombján.

A Mária-Valéria Híd pedig a szabadság egyik újkori szimbóluma. És nem csak a szabadságé - hanem annak, hogy ideje tudomásul venniük Közép-Európa, és egyáltalán Európa népeinek azt, hogy egymásra vagyunk utalva, és nem szabad egymást ellenségnek tekintetnünk. A HAZÁNK Európa - a szabad és egyesült Európa -, és azon belül belül az országunk és nemzetünk.

Szóval, vigyázzunk erre a szabadságunkra is. Különösen, mikor az újnyilas Jobbik épp azt az agyament marhaságot akarja, hogy lépjünk ki az Európai Unióból. Gondolom, nem gondolták át, hogy az EU-ból való távozásunk egyben a Schengen-i Egyezmény felmondását is jelenti, mely magával hozza a határellenőrzést, az útlevél kényszerét a határátlépéskor... és persze a szigorúan őrzött államhatárokat, a sorompókkal együtt. Ne akarjuk, hogy HAZÁNK "e lángoktól ölelt kis ország" egy bezárkózott, és a világtól szegregálódott állammá váljon. Mert nekem nem csak térkép e táj, hanem a HAZÁM - még akkor is, ha ugyan nem géppel szállok fölébe, legfeljebb egy magyar gyártású Suzukival autózom útjain. Persze időnként átlépve az államhatárt... persze féktelenül :).

És még egy: a rock n' roll és a swing részemről a szabadság zenéje. Köszönet Jive Bunny and the Masmermix -nek az igen jó zenei összeállításért. Thanks for Jive Bunny and the Mastermix for a very good musics and mixs.