Salk professzor és a kommunista hisztériakeltés

Jonas Salk a történelem egyik legpéldamutatóbb embere. A járványos gyermekbénulás ellen kifejlesztett vakcináját ugyanis nem szabadalmaztatta, azt az emberiség közkincsévé tette, ezzel emberek millióinak életét mentette meg. Salk professzor multimilliomossá válhatott volna. Természetesen Magyarországon egyetlen egy utca nem lett elnevezve róla. Ő a jelenlegi hatalomnak nem jelkép. Nem mellesleg baloldali volt, bár komolyabban politikával nem foglalkozott. A kommunista hisztériakeltés közepén mégis az FBI látókörébe került.

Robert Goldstein talált egy 1955. május 10-ei keltezésű levelet, miközben több tucat dokumentumot vizsgált át a Dwight D. Eisenhower Elnöki Könyvtár anyagából.

Goldstein, politikai tudományok professzora épp Ann Arborban található otthonában dolgozott, szortírozva a temérdek iratát, amelyet azért gyűjtött össze, hogy adatokat gyűjtsön készülő könyvéhez, mely Harry Truman elnök és az Egyesült Államok Ügyészi Irodájának kommunista szimpatizánsok elleni leleplező üldözéséről szól, a McCarthy éra alatt.

A tudós nem pont Ann Arborral és a Michigani Egyetemmel kapcsolatos anyagokat gyűjtött, de mégis beleütközött egy levélbe, amelynek jelzése „személyes és bizalmas” volt egy „különleges feladó” által. A levél J. Edgar Hoovertől, az FBI igazgatójától származik, és Dillon Andersonnak szól, aki annak idején Eisenhower elnök egyik fő tanácsadója volt. Hoover azt írta Andersonnak, hogy Dr. Jonas Salk, aki egy hónappal azelőtt vált világszerte ismertté a polio vakcinával elért eredményei miatt, 5 évvel korábban a kormány iránti hűségével kapcsolatos nyomozás alá esett.

A 4 oldalas levél csupa gyanúsítgatás, tükre a kommunista hisztériakeltésnek, amely eluralta Amerikát és kormányát a hidegháború első napjaiban.

A levél az 1950-51-ben gyűjtött FBI információkat összegzi Salkról, feltételezve, hogy FBI ügynökök beszéltek Salk kollégáival az ann arbori Michigani Egyetemen, ahol kutatóként és professzorként dolgozott 1942 és 1947 között.

A levél szerint az FBI-nak hozzáférése volt Salk személyes aktájához az egyetemen, és vizsgálták a kommunista összeköttetéseit azoknak a szervezeteknek, amelynek tagja volt. Hoover azt írta, hogy Salk politikai irányvonala baloldali volt, de végeredményben a kormányzat megállapította, hogy lojális volt a hazájához.

Hoover levelének részletei:

- Salk három meg nem nevezett kollégája, a Michigani Egyetem professzorai elmondták, hogy a második világháború alatt Salk szorgalmazta a hadisegélyeket a Szovjetuniónak, és nyíltan méltatta az országot. A munkatársak elmondták, hogy Salk méltatta a szovjetek technikai fejlesztéseit, a felesége, Donna pedig még jobban dicsérte „a szovjet életet”.

- Salk egyik kollégájának megállapítása szerint a tudós „szélsőbaloldali” volt. Másik munkatársa szerint a liberális szervezet, amelynek Salk pénztárnoka volt 1946-ban, baloldalivá vált a professzor irányítása alatt.

- Salk és felesége úgy regisztrált a választásokon, hogy az Amerikai Munkáspártra szavaz a 40-es évek elején – írja a levél. Egy informátor szerint a Kommunista Pártnak akkor komoly befolyása volt az Amerikai Munkáspártban, New York városában.

- Egy informátor szerint Salk testvére, Lee tagja volt a Kommunista Pártnak 1948-ban, Ann Arborban.

- Egy informátor szerint Salk neve megjelent az Elidegeníthetetlen Jogok New Yorki Konferenciájának levelező listáján, 1941-ben. Ezt a szervezetet az Amerika-ellenes Tevékenységeket Vizsgáló Házbizottság „kommunista frontnak” minősítette.

- A Salkról szóló információk a Polgári Szolgálat Bizottság Hűség Felülvizsgáló Igazgatóságához és az Igazságügyi Minisztériumhoz kerültek 1950-ben és 1951-ben.

Goldstein, a Michigani Egyetem Oroszország és Kelet-Európa Tanszékének alkalmazott professzora és az Oaklandi Egyetem politikatudományok emeritus professzora megtalálta ezt a levelet, amely számos okból furcsa.

Például, miért küldte el Hoover három évvel azután ezt a levelet, hogy Salk tisztázódott? Hozzátéve, hogy Eisenhower a Fehér Házban fogadta Salkot, a vakcina felfedezése érdemei miatt, és Salk akkoriban köztiszteletben álló személyiség volt. Goldstein szerint Hoover figyelmeztette az elnököt, hogy jobb távol tartania magát a professzortól, hiszen Salk könnyen átfordulhatott volna nemzetbiztonsági kockázatba.

Salk New Yorkban született, orosz-zsidó emigránsok gyermekeként. New Yorkban végezte el a középiskolát és az orvosi egyetemet is, ahol már az influenza kutatásával foglalkozott. Itt ismerte meg Thomas Francist, aki akkor a bakteriológia professzora és intézetvezető igazgató volt. Ő izolálta első amerikaiként az influenzavírust. Francis 1941-ben a Michigani Egyetemen átvette az új Közegészségügyi Tanszék vezetését. A következő évben Salk követte őt Ann Arborba egy kutatói ösztöndíjjal, és kinevezték járványügyi professzornak. 1947-ben Salk a Pittsburghi Egyetem orvosi iskolájába ment, ahol elhatározta, hogy kifejleszti a polio vakcinát. A mentor és tanítványa 1953-ban újraegyesült a Michigani Egyetemen, és 1955-ben be is jelenthették az orvosi áttörést.

1963-ban megnyílt a Salk Intézet San Diegoban, ahol a kutatók a szervezet autoimmun reakcióit kutatták. Salk 1995-ben, 80 évesen halt meg.

Goldstein elmondása szerint még soha senki nem említette a szakirodalomban Hoover 1955-ös levelét, bár David Oshinsky, a Texasi Egyetem professzora már írt a Salk elleni FBI vizsgálatokról a Pulitzer-díjas könyvében, a „Polio: Egy amerikai történet”-ben.

Alan Wald, az H. Chandler Davis Kollégium angol irodalom és amerikai kultúra professzora szerint „Hoover a történelem süllyesztőjébe került, amikor a gengszterek helyett inkább a politikai radikálisokkal kezdett küzdeni.” Waldot egy olyan professzor kirúgása után neveztek ki, akit amiatt bocsátottak el, mert nem volt hajlandó tanúskodni az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság előtt. Wald szerint a szovjet szocialista politika azért volt népszerű Amerikában, mert a kormány a szakszervezetek mellett állt, és faji egyenlőséget hirdetett.

Salk is egy olyan new yorki gimnáziumban tanult, ahol sokan megismerkedhettek baloldali politikai szervezetekkel – mondja Tamar Carroll, a Michigan Egyetem történész professzora, aki a második világháború utáni szociális mozgalmakat tanulmányozza, különösképp New Yorkban.

Carroll elmondása szerint a hidegháború olyan időszak volt, amikor családok bombabiztos menedéket építettek, és a gyermekeket is kiképezték légiriadóra. A hisztéria közepén bárki, aki az Egyesült Államok kormányának progresszív kritikájával állt elő, már fenyegetőnek tűnt, és sok ártatlan ember félelme csak egyre nőtt, hogy bármit is szóljon. Ha aláírtál egy nyilatkozatot, amely szociális célokat támogatott, akkor Hoover és a követői felhasználhatták azt ellened – mondja Carroll.

A Salk levél végén, 3 oldalnyi vádaskodás után Hoover összefoglalja: „A vizsgálat során minden kikérdezett egyén méltatta Salk érdemeit, és nem kérdőjelezték meg lojalitását.”

http://amiidonk.hu