...
Jelentésed rögzítettük. Hamarosan intézkedünk.
Olyan szépen indult az elején minden,
Szebb szerelem ennél biztosan nincsen.
Napsugaram volt Ő az örömben s borúban,
Ő volt az én békém, az örök háborúban.
Érintése minden fájdalmat megszüntetett,
Mosolya az összes percemen átlüktet.
Hangja, mint a hárfa aranyhúr sikolya,
Szeme, mint a tavaszt üzenő ibolya.
Szeretni akartam az első csókja után,
De a szívemet tudtam ajánlani csupán.
A szerelem olykor hát, álmodozni hív,
De, mond: hogy lehettem ekkora naiv?!
Ébredésbe torkolt a színes álmodozás mára,
Pedig én nem szorultam senki bátorítására...
S mi maradt mostanra?! E pársoros foszlány,
S már szégyenli azt is, hogy köze volt hozzám.
A boldogsága régen a létem jelentette,
Lelkemre vigyázva, szívem melengette...
Volt, hogy behunyt szemmel, vakon közeledtem,
Ma meg az a boldogsága, hogy nincs a közelemben.
Mi történt, hát velünk?! Mi lett elrontva?!
Mi lett eltitkolva s mi nem lett elmondva?!
Mi tett minket azzá, ami soha sem voltunk?!
Meghalt a béke mikor egymáshoz szóltunk...
Lelkem egy darabja, ott maradt a lelkében,
Egyszer, ha felnövök talán még elkérem...
De a sebeimmel mi lesz, mik ennyire nagyok?!
Hisz a lelkem egy darabja önmagam vagyok...
2016.06.06.
Budapest.
Hétfő.19:00