...
Jelentésed rögzítettük. Hamarosan intézkedünk.
Lakat - Majdnem angyal...
Ébredésre robbantott a változás vágya bennem,
Már ellenem van minden, amit egykoron szerettem.
Persze, nincs okom panaszra biztos tettem én ezért,
Mert kigúnyoltam minden kiválasztott vezért…
Már belenyugodtam abba, mi ellen küzdenem kéne,
Hogy én vagyok a lányos édesanyák réme…
Hogy az Isten küldött, de az Ördög teremtett,
Hogy senki sem fogad el egy ilyen selejtet…
Hát, nem érdekel most már a jótékony szánalom,
Ez lett hát belőlem, de én legalább vállalom.
Te meg menekülsz előlem, mert bolondnak nézel,
És a szemembe nevetsz pedig, a szívedben vérzel.
Te azt hiszed, miattam vérzel több sebből,
Az igazság viszont hogy, elegem van ebből!
Az én utam egyszerűbb, mint elhinni mernéd,
Ezért felfogni sem képes a túlterhelt elméd.
De akkor ki helyezkedne a Tieddel szemben,
Ha ugyanolyan lenne az én értékrendem?!
Kit gúnyolnál akkor az összes napszakban,
Ki lenne valóság-e a rózsaszín maszlagban?!
Neked a fejlődés hiányzik, de én, szeretlek mégis,
S míg nekem a csókjaid, Neked a készpénz a fétis.
S míg az utolsó fillért is örömmel költöm Rád,
Azt hittem nem ér majd több ilyen koholt vád.
Persze, jól tudom hinni, a templomban szokás,
Az álmodozások vége a szopás.
És az ébredések okozta kráterek nagyok,
Mert szerinted valami kártevő vagyok.
Valami vírus, ami megfertőzte a rendszeredet,
Mondjuk, mert nem volt benned rendszeretet?!
Pedig egész jól megtanultam a csatákban elhullni,
Épp ezért nem akarok már többé szeretet koldulni.
A tanácstalanság lassan felzabálja mindenem,
S már olcsó vigasz, hogy Te vagy a mindenem.
Már bármerre indulnék, kudarcot vallok majd,
Ha nem lesz, már ami szeretni hajt…
Nem hazudok többé s már nem zengek ódákat,
Felébredtem belőled s már nem várok csodákat.
Vérig sértődsz ezen is majd, csak olaj lesz a tűzre,
S ez rávilágít szépen az orrfacsaró bűzre…
Mert elhullott, megdöglött, kimúlt ez már régen,
De fel ne akadj tényleg, egy ilyen semmiségen.
Szerencsés vagy, aki még semmiért sem gürcölt,
Éppen ezért tudom, hogy elcsábít majd külföld.
Ahol azt hiszed, sztár lehetsz, meg lesz majd karriered,
Ahol azt hiszed mindenki örülni fog Neked…
És persze majd mindenki a tenyerén hord Téged,
Bár ez nyelvtudás nélkül…érdekes lesz tényleg.
Hát, menj Isten hírével, ha nincs miért maradnod,
Nem lesz túl nagy kunszt majd mindezt letagadnod.
Építs hát karriert, éld meg az álmaid,
Én nem fogom levágni, ne félj a szárnyaid!
S ha nem is marad, ki engem a szívébe zárna,
Már tudom, hogy nem csak az angyalnak van szárnya…
2015.07.18.
Budapest
19:50